A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Siska József: ALTA NON ALTE (A ‘Sennyey család históriája)

A IV. Károly megkoronázásakor adományozott grófi címer csak abban különbözik az előzőtől, hogy takarója nincs. A pajzs alatt a 'Sennyey Pál munkásságát elismerő Aranygyapjas Rend lánca csüng és a család latin nyelvű jelmondata olvasható. A család rezidenciái Az 1359-től 1945-ig terjedő időszakban a 'Sennyeyek Magyarország több helységében laktak. Az építmények jó része az idők folyamán már elpusztult, többségük a 20. század második felében. Azokat tudjuk csak bemutatni, amelyekről dokumentumaink vannak vagy a mai napig fennmaradtak. A szecsődi várról információnk nincs. A nagyzsennyei kastélyuk szerencsére megmaradt. A közelmúltban újították fel. Képzőművészeti Alkotóház működik benne. A hagyomány szerint a templomos rendé volt a kőből épült magja, amelyet a 'Sennyeyek téglával bővítettek ki. Az eredetileg földszintes udvarházat a 18. század folyamán magasítják meg két emelettel. 1867-ben az új tulajdonos leszármazottja, Bezerédj Elek romantikus stílusú átalakítással adja meg a mai formáját. Ekkor építik ki körülötte a szép tájképi parkot.

22 Az Erdélybe települt 'Sennyey Pongrác él Zsomboron, Gyulafehérváron, Gyaluban, Vajdakamaráson és kiűzetése után Szatmáron. A felsorolt települések közül csak az 1604. szeptember 20-án I. Rudolftól kapott gyalui várról van adatunk. A Szent László által a nagyváradi püspökségnek adományozott építmény hosszú múltra tekint vissza. A 'Sennyey Levéltárban 1605. május 4-én felvett leltára marad meg, amelyből részletes képet kaphatunk az erődítményről. 1610-ben fosztja meg birtoklásától Báthory Gábor. Erdélyi fejedelemként később I. Rákóczi György lakik benne, majd a 18. század első felében romlásnak indul. Köveiből Eszterházy Kálmán épít új kastélyt magának.

23 'Sennyey Sándor a nagytárkányi reneszánsz kastélyban kezdi el zempléni életét. Felesége hozományát Vékey Ferenc, országos tekintélyű nemes ember építi, a 16. század 12 Borovszky S., 1898. 72. és Szilvágyi József (Zsennye) közlése. !3 Lojda J., AZT. 1901. 273-274. 302