A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

veknek, az alispáni és szolgabírói széknek. ' Ezek tevékenysége azonban a mindenkori birtokosok joggyakorlásának rovására is történhetett. A kor szokásának megfelelően a vár tömlöcében nem csak uradalmi bűnözőket, hanem vármegyei rabokat is elhelyeztek, ezek fogva tartása, ellátása és a felettük való ítélkezés azonban a rendezetlen jogi hatáskörök miatt gondot okozott a porkolábnak és az udvarbírónak. Több eset volt korábban, hogy a felvitt rabot és a rablott holmit a viceispán, a szolgabíró és esküdt kérte ki, hogy felette ítélkezzen. Azonban ez a jog sok esetben Eszterházyt illette meg, aki ráadásul nádorispán is volt, tehát úriszéket tarthatott az uradalom bűnösei felett. Az is előfordult, hogy a rabokat magas rangú pártfogók vették védelmükbe, akik a vármegyén, vagy más fórumokon tiltakoztak védencük fogva tartása ellen. Az udvarbíró és a porkoláb nyilván nem érezte magát potensnek ezekben az ügyekben, ezért 1635-től gyors jogsegélyt és véleményt kért az úrtól.

217 Jogérvényesítő képességüket nagyban növelte volna a tervezett prefektus kinevezése, aki a birtokon élők teljes jogi képviseletét elláthatta volna. Szluha Mátyás 1640-es évekbeli kinevezése talán enyhített a helyzeten. A viceispán szokásos vármegyei vizitációi, az ún. cirkálások

21 során, a birtokon végzett jogi tevékenység is erősen sérthette az akkori birtokos hagyományos rendelkezési jogát. Ennek ellenére tudjuk, hogy ezt a szokást már az Alaghy-időszakban gyakorolták a viceispánok. A vármegye emellett azt is megkívánta, hogy a rabokat mikor a törvényszék elé viszik, azt az uradalomból rendelt szekéren tegyék, így kívánva megszabadulni a szállítási költségektől.

219 A rabok ekkori magas száma azzal is magyarázható, hogy az időszakban kiújult a gönciekkel és a telkibányaiakkal folytatott erdőper, melynek során az események a fegyveres összetűzésig vezettek. Emellett Abaúj és a Hernád völgye a korszakban mindig is átjáróházként működött. Az Erdély és Kassa közötti országúton lézengő katonák, munka nélküli hajdúk és egyéb gonosztevő rétegek jutottak el a vidékre, gyarapítva ezzel a székelység munkáját és a vár tömlöcében raboskodók számát is.

220 Itt raboskodott ekkor Balling János munkácsi kapitány sógora, Igneczi András is. Balling, Aszalaynak írt levele szerint már jó ideje ott tartották fogva - nem tudni miért -, de mivel nemes ember, kéri Aszalayt, hogy munkálkodjon a nádornál szabadulása érdekében.

221 További sorsa azonban nem ismert. Regéc a Rákócziak kezén Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644. február 2-án indította meg támadását Magyarország ellen. Az 1644. évi összeírás tanúsága szerint az uradalom nagy része (a vár és a környező falvak kivételével) már a háború elején megszállás alá került.

222 Márciusban Rákóczi elfoglalta Kassát, csapatai a következő hónapban a Vág völgyéig hatoltak, a császári csapatok ellentámadása azonban visszavonulásra kényszerítette. Májusban a király seregei visszafoglalták Szendröt, és a Hernád völgyéig jutottak. Az Eszterházy vezette seregrész felprédálta a Rákóczi birtokában lévő Szerencset, majd si2,6 Eckhart, 2000. 260. 217 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 82. 218 Ha egy vidéken elszaporodtak a gonosztevők, az alispán cirkálást tartott, melyet a közgyűlés által felhatalmazott szolgabíróval és esküdttel tett meg, faluról falurajárva egy vidéket. Eckhart, 2000. 262. 219 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 82. 23. 25. pont. 220 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 129. Fol. 129-130. 221 E 168 1.1. 49. sz. levél. 222 E 156. Fasc. 18. Nro. 1. 259