A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

A havi zsoldért szolgáló, ún. hópénzesek ~ pontos száma az adatok ellenére több szempontból nehezen rekonstruálható. A korban szokásos volt, hogy a valós szolgálószám a konvenciósjegyzékekben feltüntetett létszámadatok alatt volt. A fennmaradó öszszegen más alkalmazottakat fizettek, bár ez visszaélésekre is lehetőséget adott.

9 Az 1636-os konvencióslisták szerint a várban szolgáló hópénzesek száma havonta is változott. A helyben lakó Alaghy nagyobb udvartartása ellenére nem szolgált nagyobb létszámú katonaság, annak létszáma az említett 23-26 fő körül volt. Az udvartartáshoz tartozó várban szolgáló személyzet viszont nagyobb volt, mint 1635 után. Eszterházy a katonai felügyelet költségeit minimálisra akarta leszorítani, figyelembe véve persze a környék és az időszak követelményeit, ennek ellenére ha hihetünk a zsoldlistáknak, a drabantok száma nem volt kevesebb. A konvenciósjegyzékek szerint 1636-ban 20 és 26 fő között változott ez a létszám, márciusban a legkevesebb, májustól augusztusig pedig a legmagasabb. 1637 januárjában 32 főre fizettek zsoldot, ez nyárra azonban 26 főre csökkent le. A fejenkénti zsoldösszeg az 1636-os konvenció szerint a következőképpen alakult: 3 pattantyús (4^4 Ft), egy virrasztó (4 Ft), egy dobos (3 Ft 50 den.), 2 tizedes (3-3 Ft), 12 drabant (2 Ft 50 den. fejenként) és kettő a palánkban, akik ugyanennyit kaptak. 1635-ben nem írtak létszámadatokat, a fenti összeggel számolva azonban júliustól decemberig 22 és 19 fő között változott a hópénzesek száma.

97 Az udvarbíró 1636-os utasításában szerepelt, hogy a korábbi 12 fős drabantlétszámot nyolc fővel meg kívánták emelni, ebből viszont kettő á váron kívül teljesíthetett szolgálatot, fizetésüket az ispánságok jövedelméből kaphatták.

98 Ha viszont a várba hívták őket, a székelyekkel együtt kötelesek voltak ott megjelenni.

99 A fenti adatok békeidőben voltak érvényesek, a harmincas évek végétől viszont fel kellett készülni a hadi eseményekre is. A meglévő létszámhoz 1637-től még 25-30 székelyt, 10 magyar, 20 német gyalogot, utóbbiakat Eszterházy az uradalmon kívülről deputálta volna. Ezzel a létszám, az irat számításai szerint minden ott lévő szolganéppel 100 főre emelkedne, de emellé is tudott volna még az úr 20-25 lovast küldeni, ha ezt szükségesnek ítélik.

100 A hópénzesek konvenciói szerint a három név szerint is ismert pattantyús és a virrasztók voltak kiemeltebb helyzetben. 1635-36-ban, 4 forintos zsoldjukon felül csupán ruházatukra és élelmezésükre kapott 15 forintot, az 1637-es konvencióban a már természetben kapott juttatásokat is feltüntették. Ezek szerint a három pattantyús egy köböl lisztet, 10 sing karasja posztót, 3 kősót, 2 ártányt, egy hordó lőrét, fél köböl kását, borsót, lencsét, árpát, 2 bárányt, mindennap egy-egy icce bort és fejenként három cipót kapott. Szent Márton-naptól Szent György napig pedig egy-egy gyertyát naponta.

101 A virrasztók négyforintos zsoldján felül naponta egy sört (talán pint), négy cipót, havonta egy aba nadrágot, egy sarut, valamint téli és nyári süveget kaptak.

102 9 Drabantok, pattantyúsok, virrasztók és harangozok tartoztak ide. 9 A trencséni kapitány visszaélései között szerepelt, hogy több zsoldost jelentett be, mint ahányan valóban voltak. A kulcsárt, a péket, vagy a saját embereit is zsoldosként íratta fel a listára. Kenyeres, 1997. 132. old.; Muranyban az 1550-1560-as években is több zsoldos volt felírva a zsoldlistákra, mint ahányan valóban zsoldot vettek fel. Sarusi KLss, 2001. 261. 97 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 101. Fol. 167. 98 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 112. Fol. 21. 99 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 104. Fol. 177. 100 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 139. Fol. 157. 101 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 131. Fol. 137. 102 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 138. Fol. 156. 242