A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

ber volt. Feleségét folyamatosan kínozta, testvérét nem engedte annak betegágyához, azt kurvának, férjét kurvakerítőnek és latornak titulálta. Felesége halála után három nappal már árulni kezdte annak vagyonát is.

90 Posztját 1637 májusáig töltötte be, tehát alig több mint egy évig. Ugyan ő is próbálkozott, hogy szerződését meghosszabbítsa, de Miskolczy nem tartott rá igényt ezután.

91 Eszterházy ezen a szinten is fontosnak tartotta, hogy tisztviselői katolikusok legyenek. 1637-ben újra Pákai volt a vice, érdeklődött is Eszterházy utána, hogyan viseli magát a tisztben. Ezután sem lehetett nagy bizodalmuk benne, mivel arra kérte Kígyóssyt, hogy ha ismét nem válik be, akkor cseréljék le a szántói Horváth Jánosra, aki katolikus ember.

92 Uradalmi tisztviselők személye, azok státusa és jövedelme leginkább a beiktatásukkor kötött konvenciókban mutatkozik meg. Az első évben a legtöbb tiszt júliusaugusztus hónapban kezdte a szolgálatát, sallariumukat egy éven át kapták. Ekkor ún. búcsúzó levelet írtak az úrnak, melyben kérték, hogy hosszabbítsa meg szolgálati idejüket, esetleg jobbítsa lehetőségeihez mérten fizetésüket. 1635 után még két év szerződéseit ismerjük. Ezekre erőteljesen nyomta rá bélyegét az a tény, hogy Eszterházy nem lakott a birtokon, illetve a birtokok jövedelmét a legtöbb helyen pénzben szedték be. A konvenciók sarkalatos tétele volt a korábban bemutatott, sallariumon felül juttatott, konyhán főzött étel juttatása, az asztal, illetve korlátlan mennyiségben járó változata a szabad asztal. Eszterházy 1635 után nem kívánta az asztaltartás Alaghy korában járó luxusát fenntartani, a konyha ha működött is - mivel az úrra és kíséretére nem kellett gazdálkodni - csak csökkentett kapacitással. Az első évből csupáncsak a pénzben és posztóban kiadott fizetések ismertek. A következő évektől a megváltozott körülményeknek megfelelően a negyedévre, vagy kántorra kapott élelmiszer mellett a tisztviselők éves fejadagját is tartalmazták az iratok. Ezekben erőteljesen szerepet kapnak a közeli majorok, illetve még terménnyel szolgáló települések természetbeni juttatásai. Az Eszterházy-időszak fontosabb tisztviselőinek éves jövedelmeit, táblázatban foglaltam össze (I. táblázat). A vizsgált időszakban Alaghy és Eszterházy szolgálatában katonáskodó személyek nagy valószínűséggel mind a környék lakói voltak. Státusukban, számukban, szolgálatuk típusában nem volt nagyobb eltérés a két időszakon belül. Ennek ellenére mindennapjaikat a helyben lakó főúr udvartartása, illetve az 1630-as évektől állandósuló háborús viszonyok nagyban meghatározták. Első adatunk a Regécen szolgált katonák és kiegészítő személyzet létszámáról 1621-ből való. Ekkor 23 drabant szolgált a várban. Ebből húsz a várban két tizedesével, három pedig a palánkban állomásozott. A drabantoknak 2 Ft, a tizedeseknek 2 Ft 50 den. járt havonta. Jónás pattantyús havi zsoldja 7 forint, Albertus és Georgius pattantyúsoké 5 forint volt. A számadáskönyvben ennek ellentmond a számukra kifizetendő 3 forintos összeg. Az egy szem dobos 2 Ft 50 dénárt kapott. 1621 után a létszámot emelni kívánták, ugyanis az udvarbíró utasításában már 26 drabant szerepelt, melyből hatnak kellett a palánkban állomásoznia.

93 A vár 1635-ös átvételekor készült jelentésből kiderül, hogy a 12 darabont mellett két porkoláb, virrasztók, három pattantyús, egy dobos, a palánk kapuján álló két darabont, valamint a hívásra feljáró székelység alkotta a vár katonai személyzetét.

94 90 E168 I. t. 19. sz. levél. 91 E 168 1.1. 529. sz. levél. 92 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 139. Fol. 163. 93 E 148 Fasc. 409. Nro. 12. 94 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 82. 240