A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

A Borsod-Miskolczi Múzeum archaeológiai szakosztálya és az őstörténeti kutatások kapcsolata 1900 és 1914 között 7900-ban az archaeológiai szakosztálynak gróf Szirmay Alfréd birtokos ásatásaiból gyűjtött tárgyait mint a leendő gyűjtemény alapjait sikerült megszerezni. Ebben az évben Borsod megye őstelepeinek feltárására és megismerésére célul kitűzött kutatások folytán próbaásatást végeztek Szirmabesenyőn, és „tanulmányutakat" tettek Sályon és Mocsolyáson mint lehetséges jövőbeni kutatási helyszíneken. Ugyanebben az évben kerültek elő Miskolc őskorának újabb bizonyítékai: a 3,3 méter hosszú mamutagyar és egyéb mamutcsontok (1. kép). Gálffy Ignác és segítője, Molnár János polgáriskolai tanár felügyelete mellett folytatott a múzeum ásatást a MÁV miskolci fűtőházának bővítése alkalmából előkerült mamutcsontok megmentése érdekében. A múzeum büszkeségét, a 3 méternél is hosszabb mamutagyarat Csasznek Ferenc, a MÁV fémöntője gipszpólyában, faládába szorítva igen szakszerűen emelte ki, amit aztán Rácz Jenő gyógyszerész konzervált. Gálffyt az innen és Miskolc környékéről (Szirmabesenyő, Diósgyőr, Csaba stb.) előkerült nagy mennyiségű mamutcsont, valamint a Herman által országos és világhírnévre szert tett Bársony-házi szakócák a diluviális ember hívévé tették. Meggyőződése volt, ha ezek az állatok, amelyekkel másutt együtt élt az ember, itt létfeltételüket megtalálták, úgy az ember is megtalálhatta itt a maga élőhelyét és táplálékát. Ezt a nézetét erősítette továbbá, hogy a vasúti ásatásnál a nagy agyar feletti rétegben egy hatalmas, durva megmunkálású kőeszközt („durva baltá"-t) talált. Valamivel magasabb, de általa diluviálisnak vélt rétegből téglarög, emberi koponyadarab és számtalan mamutcsont is előkerült.

25 Mindezen leletek együttállása értelmében úgy gondolta: „Kétségtelen tehát, hogy a diluviális ember Miskolcz vidékén élt és így Miskolcz adja a kétségtelen bizonyítékot arra, hogy a paleolith kor hazánkban is megvolt."

26 Bár hozzáfűzte, kutatásaik kezdetlegesebbek annál, hogy végleges ítéletet mondjanak, így hát nyílt kérdésnek tartják, „s további kutatásaink, a Bükk hegység barlangjainak, kavics torlaszainak átkutatása fogja előbbi állításainkat kiegészíteni, megerősíteni."

27 A következő években a múzeum továbbfejlődésének ügye került előtérbe. Soltész Nagy Kálmán 790/-ben még két termet bocsátott a múzeum rendelkezésére a „scola" épületéből, így a helyiségek száma ötre bővült, és ebből kettőt (a IV. és V. számút) az archaeológiai gyűjtemény kapott meg. Ugyanebben az évben, a május 12-én tartott közgyűlésen elhatározták egy évkönyv szerkesztését, ami az egyesület főtitkárának feladata lett. Gálffy Ignác, az archaeológiai szakosztály vezetője pedig ásatásokat végzett Sály, Mocsolyás, Geszt, Latorvár és Tiszakeszi határában.

28 A múzeumi munka könnyítése és az ásatásoknál előkerült leletek, leletkörülmények hiteles emlékezetben tartása végett a múzeum bizottság fényképezőgépet szerzett be.

29 Mivel az archaeológiai szakosztály két külön termet kapott, meg akarták könnyíteni a birtokukban lévő tárgyak kezelését, s ennek érdekében „minden egyes tárgy újonnan meghatároztatott, czédulával és folyószámmal láttatott el". ° A tárgyak 13 szekrényben lettek „kiállítva", az egyes szekrényekben korok és ezen belül lelőhelyek szerint cso23 Gálffy l, 1902.34-47. 26 Gálffy I., 1902.47. 27 Gálffy L, 1902.48. 2i

PetróJ., 1902.22-24. 29 Szendrei J., 1911.616. ™LeszihA., 1902.54. 23