A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

személyzetének felosztása birtokonként, időszakonként változott. Kisebb területű és jelentőségű uradalom vezetését egy vagy két személy is elláthatta. Regécen a nagy menynyiségű és jelentős jövedelemmel járó bor- és erdőjövedelmek miatt összetettebb személyzetre volt szükség. Eszterházy várbeli személyzete, illetve Alaghy Menyhért udvartartása között számban és minőségben is óriási különbségek voltak. A kocsisoktól az udvarbíróig, az egyéb nem ismert beosztású személyzettel együtt több mint hatvan főnyi udvartartásról nevükön és 1621-ben kapott fizetésükön kívül azonban nem sokat tudunk. Az összetétel változatossága azonban így is képet nyújt a várbeli reprezentáció minőségéről. A nagyszámú familiaritás és az úr megfelelő ellátásáról szakácsok, zenészek, virginás, hegedűsök, egy tenorista, kézművesek, komornyik, hoppmester, csatlósok, fullajtárok, lovászok, mosónők gondoskodtak.

72 Felettük a szokásos gazdasági személyzet, kulcsár, sáfár, frumentárius, tiszttartó, illetve a viceporkoláb állt. Napi feladataikról, további sorsukról azonban adatokat egyelőre nem ismerek. A vár 1635-ös átvétele után a tisztviselők kiállítása nem történt meg azonnal, Eszterházynak tájékozódnia kellett a birtok speciális igényeiről, a tisztviselőgárdát ehhez mérten alakította ki. Láttuk, hogy a felsőbb vezetői réteg Eszterházy közvetlen környezetéből került ki, az alsóbb tisztekre pedig talán helyben lakó, katolikus embereket választottak. A személyes kapcsolatok itt döntő szerepet játszottak. Az udvarbíró összetett munkáját több ember segítette. Az elsők között felfogadott tiszt volt Biky János számtartó, kinek Tállyán volt exempta háza, de tudjuk, hogy 1636 augusztusában már nem élt.

73 A borokból, az erdőjövedelmekből, a vendégfogadók és mészárszékek hasznából származó jövedelmek kezelését az udvarbíró nem vállalhatta egyedül, ezért már 1635-ben, Aszalay István relatiójában is szerepelt, hogy az udvarbíró és a számtartó mellett egy perceptort is kívántak alkalmazni, aki kizárólag a pénzbeli jövedelmekkel foglalkozott és a hordómérő hivatalt is ellátta egyben.

74 A vizsgált időszak alatt végig két kulcsár működött az uradalom területén. A várbeli, az udvarbíró utasítása szerint csak a tisztviselőknek és uradalmi alkalmazottaknak, az asztalra, illetve prebendára

75 szolgáló borokért, lőréért és sörökért felelt. A fő borokra a leginkább Szántón tevékenykedő külön kulcsár vigyázott.

76 A várbeli kulcsár egyben sáfár és abrakosztó is volt.

77 A tisztviselők között az udvarbíró mellett egy fiscus is működött, akit talán kifejezetten a bor, vagy más jövedelmek adminisztrálására tartottak. Ezek a tisztviselők többnyire a váron kívül tevékenykedtek, de munkájuk során többször megfordulhattak a várban, esetleg huzamosabb ideig is. Az udvarbíró is több levelét a várból keltezi, bár tudjuk, hogy Szántón lakott házában. A vár alatti majorság 1635-ben teljesen pusztán állt, ennek kihasználásáról már ekkor döntöttek, de még az 1636-os udvarbírói utasításban is csak sürgetik Miskolczyt, hogy szerezzen egy bérest fiával és feleségével együtt, aki a majorban szolgálna. A major működéséhez hat ökröt, tyúkot, ludat, ekét, szekeret rendeltek, valamint azt, hogy a ' Az 1622-es számadáskönyben szerepel egy Sztropkóról hozatott „öreg vén asszony" aki magas fizetéséből következtetve talán társalkodónőként szolgált Erdödy Anna mellett. Az elnevezés egyébként általánosan ismert és elfogadott volt az időszakban. Radvánszky, 1986. 179. 73 E 168 1.1. 524. sz. levél. 74 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 82. 75 Napi ellátmányt. 76 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 79. 63. pont 77 Alaghy idején erre egy frumentáriust alkalmaztak, feladata lényegében a sáfáréval, az abrakosztóéval egyezett meg. Fasc. 409. Nro. 12. 238