A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Az itt felvázolt álláspontomat újabban előkerülő forrásokkal, illetve a jövő várásatásaival pontosítani lehetne. Kisebb hamisítási esetek a főúri hamisítások megszűntével Pénzverés természetesen nemcsak a várakban folyt, mint ahogy ezt tudjuk a Bella Lajos által ásott pilisi Klapeci-barlangról, ahol fémlemez-nyiradékok, kerek lapkák, bronzrögök és néhány hamis II. Lajos, Ferdinánd és bécsi fillérveret került elő. Érdekes, hogy a nyersanyagok között volt két díszített könyvtábla bronzlemeze is, amit a hamisítók valahonnan szerezve, be akarták olvasztani. A leletben nem volt verőszerszám és nemesfém, így valószínű, hogy a mesterek elhagyva barlangjukat eszközeiket és értékesebb nyersanyagukat magukkal vitték.

140 Homonnai-Drugeth- és Báthory-jobbágyok tanúvallomásai alapján pedig tudjuk, hogy a eseményei erdőben hamispénzverő németek dolgoztak, akiket a jobbágyok megleptek és megtalálták náluk minden szerszámukat. A hamisítók tőkéken, kemény fák törzsén verték rézlemezből pénzeiket, ezeket már csak ezüstözni kellett volna. ' Ez utóbbi két példa az ún. kovácshamisítványok kategóriájába tartozik. A nagy hamisítóműhelyek bezárása után a mesterek eddigi munkájukat folytatták egyszerűbb körülmények között. A leletekben megtalálható kovácshamisítványok anyaga, vésete természetesen már jóval gyengébb a jól felszerelt várbeli műhelyekénél, de gyártójának bizonyára még egy darabig jó megélhetést biztosított. A főúri hamisítványok után még hosszú ideig készültek ezen egyszerűbb pénzérmék, majd fokozatosan ezek is visszaszorultak. Miután elküldték a mestereket a várakból, akiknek így nem volt biztonságot nyújtó műhelyük, fokozottan kockázatossá vált önálló vállalkozásuk. A hamisítás pedig hütlenségi eset volt, amióta a rómaiak a császár képét ráverik az érmére, ezt pedig halállal büntették. A középkorban a Budai jogkönyv szerint az elkapott hamisító fejére koszorút kellett készíteni, amiről lógjanak le a hamis veretei, megszégyenítésként, majd pedig meg kell őt égetni. Később Werbőczy Hármaskönyve fő- és jószágvesztésre ítélte a bűnösöket, így Miklós ötvöst is már csak egyszerűen lefejezték. A fővesztés és megszégyenítés külföldi párhuzama egy 1672-es liegnitzi eset, ahol egy hamisítót szintén lefejeztek és sírjába melléhelyezték az összetört verőszerszámait.

142 A csorbakői vár története 1553 után Az utolsó Bebekek Csorbakőn: János és Katalin A vár széttöretése ellenére Csorbakő továbbra is megmaradt Bebek Imre családja kezén. Törvényes örököse felesége és gyermekei, Bebek János és Erzsébet lettek. A következő esztendőben, 1554-ben a vármegye nagyszabású vizsgálatot indított a várrombolás ügyében, amely során több tanút is meghallgattak.

143 Az első tanúk csak azt bizonyították, hogy Csorbakőn és uradalmában a Bebek család volt a tulajdonos: 140 Harsányt P., 1914. 13. 141 Komáromy A., 1893. 757-758. 142 Bohdaneczky /., 1935-1936. 52-53. 15. lábjegyzete. 143 BAZmL, XV/17, 3. doboz, Csorbakő, 1404-1864., vö. NRA Fasc. 733. No. 31. 212