A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Ringer Árpád: Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason

10. kép. A 2002. évi ásatás szelvénye feltárás közben Az őskőkorban e hihetetlen bányászati intenzitás sajátos technikával történt. Az ősember először leszedte az 1-1,5 m vastag talajtakarót és a fedő homokréteget a kovapadról, majd vagy „hideg technikával", hatalmas ütőkövek segítségével széttördelte a padot, lepucolva róla a használhatatlan opálos réteget és ökölnyi-kétökölnyi darabokra pattintva szét a kovapad legjobb minőségű részeit, vagy ún. hőtechnikával, a tüz segítségével tette ugyanezt. Az átlag 0,3-0,5 m vastag kovapadok felszínén ilyenkor vékony homokréteget hagytak és ezen tüzet gyújtva egyrészt elérték, hogy a pad széttöredezzen, másrészt a kitermelt kovakő így sajátos hőkezelést kapott, ami a jobb megmunkálást tette lehetővé. Ilyen hőkezeléses kova valamiféle őskori csere keretében hasznosult. A jellegzetes barna-szürke sávos, áttetsző tűzköves hőkezelt kalcedon a Bábonyi-kultúra kánás-tetői lelőhelyén éppúgy megtalálható, mint a Szeleta-barlangban. Az egyszerű „hideg eljárást" használta az 1988-1989-ben feltárt kovabánya Levallois-Moustéri kultúrájú népessége, s részben a Fejlett-Szeletai. A hőkezeléses fejtés és megmunkálás-előkészítés az ún. Denticulé-Moustérire voltjellemző. A különleges régészeti-őstörténeti avasi kovabánya-objektumok megőrzése, illetve kulturális örökség-turizmus keretében történő hasznosítása szempontjából a legcélravezetőbb módon járt el a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, amikor 2002-ben a régészeti védelem kiterjesztését javasolta az Avason. 13