A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Simonyi Erika: Előzetes jelentés a felsőzsolca-várdombi ásatásról (1992–2001)

ELŐZETES JELENTÉS A FELSŐZSOLCA-VÁRDOMBI ÁSATÁSRÓL (1992-2001) SIMONYI ERIKA A lelőhely A lelőhely a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolc és Szerencs közötti út mentén, az arnóti elágazástól 200 méterre nyugatra, Felsőzsolca községtől északra található

1 (1. kép). A Kis-Sajó által három oldalról körülvett háromszögletű domb déli sarkát az 1950-es évek elején útépítés közben elpusztították. Az alacsony domb jól láthatóan kiemelkedik a mai napig kissé mocsaras jellegű környezetéből. A napjainkban szántóföldként hasznosított dombot a Sajó egykori medre öleli körül.

2 Felsőzsolca neve a régészeti szakirodalomban már régóta ismert. Az első, innen származó leletek 1942-ben kerültek be a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményébe.

3 1991 őszén gázvezeték fektetésekor megbolygatták a lelőhelyet. Egy 90 cm széles és 150 cm mély árokkal átvágták a domb nyugati részét. Ekkor Horkai Olivér ajándékaként a múzeumba került egy, a lelőhelyről származó III. Béla- (CNH I. 101.) érem (2. kép 1.). A leletmentést végző Révész László és Wolf Mária a gázvezeték árkának falában három ház, több gödör és a háromszög alakú dombot körülölelő árok nyomát figyelték meg.

4 Az objektumok körül őskori és kora Árpád-kori cserepeket valamint egy II. Béla- (CNH 79.) pénzt találtak (2. kép 2.). Ezt követően, 1992 őszén kezdődött tervszerű ásatás a lelőhelyen Wolf Mária irányításával és a Felsőzsolcai Önkormányzat támogatásával.

5 1992-1995 között a Herman Ottó Múzeum, majd 1997-től a Magyar Nemzeti Múzeum folytatott régészeti feltárást a lelőhelyen.

6 Az ásatás kilenc éve alatt nagyjából 1500 m

2-t kutattunk át, feltártuk egy 1 A lelőhelyről a népvándorlás kor fiatal kutatóinak pécsi konferenciáján tartottam beszámolót, amelynek írott változata 2001-ben jelent meg (Sinumyi E., 2001a. 221-247). A kéziratot azonban még 1996-ban lezártam. Mivel az említett konferenciakötet csak kis példányszámban jelent meg, valamint az ásatások még három idényen keresztül folytatódtak, úgy gondolom, indokolt a feltárás eredményeit újra közölni. 2 A földvár környezetének térinformatikai rekonstrukcióját dr. Wolf Mária készítette el. (WolfM., 2002. 89-101.) 3 Fehér G.-Éry K.-Kralovánszky A., 1962. 36. A pontos lelőkörülményekről és helyszínről nem állnak rendelkezésünkre adatok. Csak annyit tudunk biztosan, hogy a falu területén két ezüst, vésett díszű, félhold alakú veret, egy bronzgomb, egy S-végü hajkarika töredéke és egy gyöngysor került elő. A leletek valószínűleg női sírból származhatnak. Ltsz.: 7/1942.1-5. 4

WolfM., 1992a. 126. 5 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Wolf Máriának, aki lehetővé tette számomra az önálló kutatómunkát, és tanácsaival segítette munkámat, valamint Felsőzsolca város önkormányzatának, különös tekintettel Fehér Attila polgármester úrra, aki a feltárás közel tíz éve alatt mind anyagilag, mind erkölcsileg kitartóan támogatta munkánkat. 6 1996-ban e lelőhely anyagát dolgoztam fel szakdolgozatomban. Az ásatásokat 1992-1995 között a HOM, 1997-től a Nemzeti Múzeum szervezte. A HOM és az MNM megegyezése révén a teljes leletanyag a MNM-be került. 109