A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

BOLDIZSÁR Péter: A Diósgyőri vár egy Anjou-kori kályhája

Az oromcsempesor mögött a kályhát egy nyolcszögű toronysisak zárta. Ennek a vastag falú, meglehetősen nagy elemnek három kis töredéke maradt meg. Biztos, hogy ennek a toronysisaknak a csúcsát is oromdísszel látták el, ennek része lehet egy fennmaradt nagyméretű szőlőlevél. Ez az oromdísz nem épülhetett egybe az amúgy is súlyos és terjedelmes toronysisakkal, utóbb illeszthették fel, ahogy az oromcsempék díszeit (14. kép). A fent leírt elemekből felépíthető kályhatest közel négy méter magas, valószínű, egy nagy terem végfala mellett állt, olyan helyen, ahol felépítését a boltozat megengedte. Mostani, toronybelsőben való felállítása nem szerencsés, mert a szűk térben nem érvényesül a monumentalitása (15. kép). Ismertetett kályhánk csempéi jó szobrászi képességekkel bíró, az agyag mintázásában gyakorlott mesterekre vallanak. Nem tartom valószínűnek, hogy erre a gyakorlatra kályhakészítőként tettek szert, hiszen ez a mesterség a kályha készültekor még csak kialakulóban van Magyarországon, megrendelői köre ugyan rangos, de nem valószínű, hogy folyamatos megrendeléssel el tudta látni ezt a műhelyt. Kell lennie egy másik mesterségnek, amelynek gyakorlása során mestereink a mintázás gyakorlatára szert tesznek. Ezen elgondolkozva arra a következtetésre jutottam, hogy az agyag mintázásában és kiégetésében való gyakorlatra a korszakban igen magas szinten dolgozó fémöntőműhelyekben lehetett szert tenni. 12. kép s^ A^K} ^?, ffijftfcv \lY\ Y-j^/ íj \a. fi ,; L/A ^íí^fiai w^—^v ^^| ' \{Cwfá0^\' \~ M>*\ \\ 13. kép 14. kép 85