A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PUSZTAI Tamás: Kelemér-Mohosvár 2000. évi feltárásai

A vár építését és használatát az itt talált régészeti leletanyag alapján a tatárjárás utáni időszakra tehetjük. Az ez előtti időszakból erődítésnyomok nem kerültek elő e helyen. Annak oka, hogy az 1338-as birtokosztáskor a várat nem említették, feltehetően az volt, hogy a 14. század elején már elpusztulhatott. A vár korábbi említéseinek hiányát pedig magyarázhatjuk azzal a ténnyel, melyre a kutatás által ismert Árpád-kori várak jelentős száma és a rájuk vonatkozó igen hiányos történeti források közti mennyiségi különbség okainak vizsgálata során Engel Pál világított rá: A 13. században - szemben a későbbi korok szemléletével - a várra még nem, mint egy uradalom központjára, hanem csupán a birtok, a föld tartozékára tekintettek. Birtokjogi szempontból a vár léte vagy nemléte ekkor még tökéletesen mellékes tény volt, azaz nem kellett megjelennie az 1320 előtt amúgy is teljesen esetlegesen ránk maradt forrásokban.

26 A várbelső keleti felében a korábbi helyszíni szemlék és a légi fénykép alapján valószínűsíthető - a feltárás során részleteiben megtalált - falvonulattól nyugatra eső felszín jóval magasabbra emelkedik ki, mint az eddig feltárt terület. Ez alapján ott is valószínűsíthetünk egy jelentősebb kőépítményt. Az igen kicsi, 0,07 hektár kiterjedésű, sánccal, árokkal körülvett, ovális belső területű vár belső kialakításáról egyértelmű képet még nem alkothatunk. A várbelső nyugati felében korábbi kincskereső kutatások során,

27 az I. szelvény területéhez hasonlóan nagy mennyiségű égett gabonát találtak. A vár funkciójának meghatározása során az itt tárolt nagy mennyiségű gabona alapján feltételezhető, hogy a 13. század második felében folyamatosan lakták. A vár lakóinak száma, vagy a vár használati ideje azonban nem lehetett jelentős, ugyanis a vár területén ez idáig előkerült használati kerámiatöredékek száma rendkívül alacsony volt. A vár eddigi feltárásai során nem kerültek elő olyan régészeti jelenségek vagy tárgyak, melyek arra utaltak volna, hogy a vár - és Kelemér - birtokosa vagy annak családja is hosszabb ideig a várban tartózkodott. A vár az eddigi ismereteink alapján valószínűleg beletartozik Árpád-kori váraink azon csoportjába, melyet Miklós Zsuzsa az alábbiak szerint jellemzett: „A 12-13. századi földvárak a 10-11. századiaktól lényegesen különböznek. Ezek leggyakrabban kerek vagy ovális formájúak, alapterületük 0,02-0,07 ha. A legelterjedtebb erődítési forma a lakóterületet övező árok és annak külső szélén - többnyire szerkezet nélküli - sánc. A 30-50 méter átmérőjű lakóterület általában néhány méterrel kiemelkedik a sáncárokból; szélét palánkfal is védte. Az árokból kitermelt földből készült maga a sánc, és ebből magasították meg a védett terület belsejét is. A lakóterületen fából, kőből vagy téglából építettek házat, illetve tornyot. E kisméretű várak egy-egy kis- vagy középbirtokos nemes családjának, vagyonának védelmét szolgálták. Egy részük a 13. század végén, 14. század elején elnéptelenedett. Más részük a 13-14. század fordulójának harcaiban pusztult el".

28 A 2000. évi régészeti kutatás a várbelsőben gyakorlatilag a várfal egy részét, valamint a várfalhoz hozzá kapcsolódó épületmaradványokat hozta felszínre. A vár szerkezetének megismerése során még nem tudjuk, hogy milyen volt a kőfallal kerített terület pontos kiterjedése, a kapu kialakítása, valamint, hogy a várbelső közepén állhatott-e a korabeli várainknál több esetben megfigyelt központi épület. 26 Engel P., 1987. 27 Faggyas István közlése. 28 Miklós Zs., 1994.224. 74