A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PUSZTAI Tamás: Kelemér-Mohosvár 2000. évi feltárásai

századi kerámia, a fölött pedig erősen pelyvás, Árpád-kori téglatörmelék alkotta réteg került elő (8-9. kép). A vár erődítését úgy alakították ki, hogy a sánc teteje az eredendően emelkedő korabeli felszínhez mérten 2 méter magasságban volt, mögötte viszont egy jelentősen kimélyített árok helyezkedett el, ennek az ároknak az anyagából töltötték fel az eredeti domb tetején elhelyezkedő várbelsőt, ami 5-6 méterrel magasodott a sánc koronája fölé. A sánc s3 - Árpád-kori leletekkel jelölt - felszínén előkerült, nagy mennyiségű, igen erősen pelyvás téglák töredékei alapján esetlegesen valószínűsíthetjük a sánc koronájának téglaerősítését is. E magasítás alapozásának nyomait, mint ahogy más magasítás (karószerkezet) nyomait - a sánc kutatása során nem lehetett megfigyelni. A sánc későbbi élete szempontjából figyelemre méltó az a leletmentes vastag feltöltés (s2), ami a sánc fölső rétegét alkotta. Ebben a rétegben korhatározó leletanyagot nem találtunk, esetlegesen kapcsolódhat a vár 15. századi - írásos forrásokban említett - használatához. A vár esetleges 15. századi, rövid ideig tartó használatának kérdése azonban további régészeti kutatásokat igényel. 3. A vár sáncát övező külső plató kutatása A sáncon kívül két szelvényt nyitottunk abból a célból, hogy megvizsgáljuk, ezen a területen kapcsolódtak-e épületek valamilyen időszakban a várhoz. A nyugati platón nyitott É-D irányú III. szelvény

22 területén, a jelenlegi vékony erdei talaj alatt, közvetlenül a sánc építése során kialakított, viszonylag sík felszínű, kavicsos altalaj helyezkedett el. A szintvonalas felmérés során, e területen megfigyelt kiemelkedések részben természetes eredetűek voltak, részben a sánc lepusztulása hozta létre őket. Felszíni építmény nyomaira ezen a területen nem leltünk. Az északi platón nyitott IV. szelvény területén, közvetlenül a sánc talpa és az azt határoló síkra kialakított terület határán szabálytalan formájú területen elhelyezkedő, habarcs nélkül, egy rétegben elhelyezkedő kövekből álló omladékfelszínt találtunk (s6). Kövek csak a felszínen voltak, a felszín alá mélyedő alapozás nyomaira nem akadtunk. A kövek feltehetően másodlagos helyzetűek. 4. A várdomb lábánál megtalált mélyedések vizsgálata A várdomb lábánál, a vár középpontjától északkeleti irányban, 150 méterre talált két kör alakú mélyedés közül csak ez egyik területén kezdtünk kutatásokat, azonban e mélyedés feltárását a 2000. évben nem sikerült befejezni. Az itt nyitott K-Ny irányú VI.

23 és az É-D irányú VII. szelvényben

24 a vár építése során használt tégla- vagy mészégető maradványai kerültek elő. A vékony erdeiföld-réteg alatt égett, olvadt salakdarabokkal kevert, üvegolvadékkal bevont mészkőből (vagy dolomitból), kvarckavicsokból, valamint vastag, vörösre égett agyagtörmelékből álló réteg került elő. Az égett agyagtörmelékben áglenyomatokat nem találtunk, csak törek maradványait. Anyagát tekintve 22 A III. szelvény É-D irányú, eredetileg 8 m hosszú, 2 m széles. A munka során déli végét, annak keleti oldalán kibővítettük egy 2,8x3 méteres területtel. " A VI. szelvény hossza 7, szélessége 2 méter. 24 A VII. szelvény hossza 7, szélessége 2 méter. 70