A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PUSZTAI Tamás: Kelemér-Mohosvár 2000. évi feltárásai

A tapasztásdarabokat még származtathatnánk az égett faszerkezet által jelölt, belső válaszfalak tapasztásaként. Az átégett agyagdarabok egy részének külső síkját elsimították. Voltak olyan átégett agyagtapasztás-töredékek, melyeken a boronafal gerendáinak lenyomatát is megfigyelhettük. Az átégett agyagtapasztás-töredékekkel együtt előkerült, gyermekfej nagyságú, égett kvarckavicsok azonban nem lehettek boronafal tapasztásának részei. E kavicsok funkciójának meghatározása a viszonylag kis ásatási felszínen nem volt lehetséges. Az itt található helyiségek funkciójának meghatározása során azonban e réteg későbbi kutatása alapvető jelentőségű. E terület rétegsora alapján egy viszonylag rövid időszakban használt épület boronafalának szenült maradványait,

1 az épület falán lévő agyagtapasztás kiégett omladékát, valamint az épület falainak több szakaszban történt kibányászását határozhatjuk meg (7. kép). A feltárt épületrész használatának idejét az épület padlóján előkerült, fehér színű, kézi korongon készült, bekarcolt csigavonaldíszes, valamint vörös festésű kerámiatöredékek alapján a 13. század második felében, valamint a padlót fedő égett omladékban talált 1282-1308 közé datálható bécsi dénár alapján

19 a 13. század végében, a 14. század elejében határozhatjuk meg. Az itt lévő épület pusztulását nagyon erős tűz okozta (az agyagtapasztás felhabosodott). Fenti jelenségek alapján a vár tulajdonosainak a vár leégése előtt nem volt módja ezt az épületrészt kiüríteni. Azokon a területeken, melyeket az újkori rablógödrök és bányászat nem érintett, ezek alapján számolhatunk érintetlen, - régészeti leletanyagban gazdag - 13. század végi, 14. század eleji rétegekkel. A várbelső területén nyitott szelvényben szórványosan neolit kerámiatöredékek kerültek elő. Ezek a kerámiatöredékek régészeti objektumhoz nem kapcsolhatók. 2. A sáncátvágás A II. szelvényben a vár nyugati oldalán nyitott, K-Ny irányú sáncátvágás

20 során megállapítható volt, hogy az itt lévő platón korábban egy neolit település volt, de annak összes maradványait beépítették a középkori sáncba. A sánc alsó rétegeiben kizárólag ennek a településnek a leletanyaga (vörös színű, kaviccsal soványított, kézzel formált újkőkori kerámia, füstkvarc penge, obszidián magkő, csiszolt kőbalta) került elő (s5). Az itt talált újkőkori kerámiatöredékek durván kiképzett, díszítetlen tárolóedények töredékei, a középső neolitikum időszakára datálhatok. E korszakon belül jelenleg pontosabb korhatározásuk nem lehetséges.

21 E réteg fölött egy leletmentes agyagos feltöltés volt (s3), melynek keményre lejárt, hamus porózus réteggel fedett felszínén 13. századi 18 A kutatott területen nem kerültek elő olyan régészeti nyomok, melyek az adott épületrészek többszöri átépítését mutatták volna. 14 Ausztria, I. Albert (1282-1308) Bécsi dénár. Av: Szembenéző stilizált fej, Rev: ?, Luschin 105. Szekeres Árpád meghatározása. 20 A sáncátvágás során nyitott kutatóárok K-Ny irányú, hossza 22, szélessége 2 méter, keleti vége a sánc középvonalában ér véget. Tekintettel arra, hogy egy sáncátvágás gyakorlatilag maga után vonja a vár külső erődítésének erőteljes pusztulását is, a sáncot csak a középvonaláig vágtuk át. E módon a sánc szerkezete csak részben volt dokumentálható, az építési periódusok meghatározása viszont lehetővé vált. E módon a kutatóárokkal jelentősen kevesebb pusztítást okoztunk. A sáncátvágás eredményeinek értékelése során e tényezőket figyelembe kell vegyük. Úgy gondoljuk, hogy a tudományos kérdések megoldása mellett a sánc megőrzése sem teljesen elhanyagolható tényező. 1 Az újkőkori kerámiatöredékek meghatározását Csengén Piroska végezte, segítségét ezúton is köszönjük. 68