A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

KOVÁTS Dániel: Nagy Géza életműve (1930-2002)

nyomdai költségek fedezésének anyagi alapjait sikerült megteremtenie, a vállalkozás legjelentősebb szponzora azonban ő maga volt, hiszen az esetek többségében mindenféle honoráriumról lemondva, a kötetek tartalmának megalkotását, szövegének megszerkesztését, gépbe írását egyedül végezve szinte szó szerint „saját erőből" készültek el a kötetek. Három további kiadvány tervéről tudok, amelyek megjelentetését céljául tűzte ki, s a reá jellemző makacs, megtörhetetlen igyekezettel ezeket kiadásra elő is készítette. Az egyik „A karcsai gyermek és játékai" címmel a sorozat 16-19. kötete lett volna, a másik pedig 20-21. kötetként a „Bodrogközi népdalok" kottával kísért gyűjteménye. Az életmű záróköveként készült el Karcsa történetének és néprajzának monografikus igényű összefoglalása, amelyen még betegen, a kórházi kezelések szüneteiben is dolgozott. A karcsai községi önkormányzat kiadásában október közepén jelent meg e nagyszabású munka.

9 Ha (kiadóra, nyomdára váró) említett két kötete is megjelenik, olyan teljes, kerek, lezárt életmű marad Nagy Géza után, amely őt további évtizedekre éltetni fogja a Bodrogköz népe és e kistáj kutatói körében. Mi jellemzi ezt az életművet? Mindenekelőtt a tanulmányozott tárgy egységessége. Ha a kisebbik fia kérésére és anyaggyüjtő segítségével készült „Nemesbikk krónikája" című műtől, továbbá könyvismertetéseitől

10 eltekintünk, a szülőföld népének és tájának témái töltik ki Nagy Géza munkáit. Ez lehetővé tette számára az elmélyülést, erejének összpontosítását, az anyagfeltárás impozáns mértékét. Jellemző az is, hogy bár Karcsa és a Bodrogköz a vizsgálat földrajzi tere, ezen belül azonban - időben és tematikában - a széles körű érdeklődés és tájékozottság tűnik fel az olvasónak. Történészi vénája vezette el az 1898-as karcsai földosztó mozgalom vizsgálatához,

11 a karcsai közigazgatás fejlődésének jellemzéséhez,

12 az 1831-es kolerajárvány idején alkalmazott gyógyító eljárások bemutatásához,

13 1848 bodrogközi hatásainak számbavételéhez,

14 Karcsa településtörténetének kutatásához,

15 a 19. századi karcsai népoktatás képének megrajzolásához.

1 Az írott források közül a legteljesebben a karcsai református egyházközség dokumentumait dolgozta fel, s az azokból merített ismeretek fordították figyelmét a vallási néprajz témáihoz.

17 Az anyagi kultúra tág viláközi balladák 1. (1996). 10-11. Bodrogközi balladák II. (1997). 12-13. A Bodrogköz történeti és néprajzi bibliográfiája I. (1999). 14-15. A Bodrogköz helytörténeti és néprajzi bibliográfiája II. (1999). Amikor e bibliográfia megjelent, szerzője így nyilatkozott az Észak-Magyarország c. lap 1999. okt. 1-jei számában: „szeretnénk eljutni a 25. kiadványig, bár a pénzügyi alapot egyre nehezebb előteremteni". 9 Az ezeréves Karcsa krónikája. Karcsa, 2002. 565. 10 A legszívesebben folklórkötetekről, névtani munkákról, tsz-történetekről írt. Vö.: Fekete János: Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története. = Honismeret, 1975. 5-6. sz. 107-108.; Csige József-Szálai Csaba: A balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezet 25 éve. = Honismeret, 1977. 2-3. sz. 9899.; Mező András: Találkozás Bereggel. - Honismeret, 1980. 4. sz. 51-52.; Pallag Rózsa: Kárpát-ukrajnai magyar népmesék. = Honismeret, 1990. 1. sz. 73-74.; Györffy István: Magyar falu, magyar ház. = Honismeret, 1989. 3. sz. 8.; Magyar néprajz, V. Népköltészet. = Honismeret, 1989. 5. sz. 87.; Este, Éjfél, Hajnal. Baranyai népmesék. = Úttörővezető, 1989. 10. sz. 34.; Magyar néprajz, VI. Népzene, néptánc, népi játék. = Honismeret, 1991.6. sz. 103. 11 Borsodi Történelmi Évkönyv IV. Miskolc, 1973. 91-115. 12 Borsodi Levéltári Évkönyv, IV. Miskolc, 1981. 111-136. 13 Széphalom 1., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 1986. 193-198. 14 Szülőföldünk, 12. 1988. 6-8. 15 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 10. Szentendre, 1995. 211-226. 16 Bibliotheca Comeniana VIII. Sárospatak, 1999. 159-186. 17 Ilyen tematikájú dolgozatai: Adatok Karcsa lakóinak erkölcsi és társadalmi életéhez a Karcsai Református Egyház jegyzőkönyvei alapján (1807-1925). = Vallási néprajz I—

II. ELTE Folklóré Tanszék. Bp., 507