A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

KOVÁTS Dániel: Nagy Géza életműve (1930-2002)

NAGY GÉZA ÉLETMŰVE (1930-2002) KOVÁTS DÁNIEL 72 éves korában lezárult egy életpálya: augusztus 5-én elhunyt Nagy Géza, a Bodrogköz népéletének szorgos kutatója. Gazdagnak tekintem földi útját, noha nem kísérték látványos események, éles fordulatok. Ott halt meg, ahol született, azok között nyugszik a karcsai temetőben, akiknek sorsában osztozott, s akiknek örökségét kutatta, gondozta, terjesztette. A hűség az a tulajdonság, amely leginkább jellemezte. Ennek ereje adott neki küldetést, témát, kitartást, termékenységet. Nem kényeztette el az élet - gyermekkorában megbélyegezte a paralízis, pályaindulásában fékezte az egyéni gazdálkodás mellett kitartó édesapa fenyegetett helyzete -, ő azonban a fizikai és a társadalmi korlátokkal dacolva találta meg a lehetőségeinek és képességeinek megfelelő, az adott körülmények között sikerrel végigjárható utat. Szűkre szabott térben is úgy tudott mozogni, hogy elérje célját, hogy elismeréstől kísérve alkossa meg életmüvét. 1930. június 9-én született, s a karcsai általános iskola után a sárospataki református kollégiumban tanult tovább. Mint kortársai közül sokan, viszonylag korán megérezte, de viszonylag későn találta meg igazi hivatását. Balassa Iván öt évvel ezelőtt színesen leírta azt a közeget, ahonnan Nagy Géza útjára indult, s amelyben megismerte őt.

1 Említi, hogy 1950-ben, az Ethnographia szerkesztése közben találkozott először Nagy Géza nevével, amikor Bakos József közleményének jegyzetében karcsai adatközlését köszönte meg neki. Az akkor 20 éves ifjú már előzőleg Karcsán Román János akkori segédlelkésztől, Sárospatakon pedig dr. Újszászy Kálmán professzortól megkapta az első útmutatást arra, miképp nyúljon avatott kézzel a helyi néphagyomány tényeihez. Mégsem bölcsésznek, hanem inkább lelkésznek, orvosnak, jogásznak készült. Mivel az egyetemekre nem sikerült bejutnia, előbb könyvelőként, majd (1959-től) képesítés nélküli nevelőként vállalt munkát, s közben beiratkozott az egri főiskolára, ahol 1965-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. Akkor már gyakorlott gyűjtőként, elismert honismereti szakkörvezetőként tartották számon, hiszen 1960 óta egyéni pályamunkákkal és tanulói gyűjtésekkel egyaránt jelentkezett a helyi és az országos múzeumi pályázatokon. A Bodrogközben ekkortájt Balassa Iván - aki 1956 és 1961 között a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója volt - a néprajzi gyűjtés új hullámát indította el azokra az előzményekre alapozva, amelyek a cigándi Kántor Mihálynak és a sárospataki faluszeminárium tagjainak a nevéhez fűződnek. Nagy Géza karcsai és a magam zemplénagárdi szakköri munkája is az ő biztatása és útmutatása alapján virágzott ki.

2 Újszászy Kálmán, 1 Balassa Iván: Nagy Géza, a Bodrogköz kutatója. = Széphalom 9. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 1997.405-409. 2 Karcsai, karosi általános iskola tanulóinak gyűjtéséből később Nagy Géza két önálló gyűjteményt is közzétett: 1. Karcsai népélet. (A karcsai ált. iskola Erdélyi János honismereti szakkörének anyagából.) Karcsa, 1971. 201. 2. Mesék, mondák Karcsáról és Karosból. (A karcsai ált. iskola és a II Rákóczi Ferenc Művelődési 505