A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

JÁNOS István: Bacchus és az iskoladráma Hegyalján

sartorculo exhibita ismeretlen szerzője párhuzamot von az Olympos és a földi világ között, s nem csak az antik isteneket teszi nevetségessé, hanem az úrhatnámságot, és azt az elbizakodottságot is, amelyért is végül az egekbe emelt Salacon, az istenülésröl ábrándozó szabóinas megbűnhődik. 1773-ban mutatták be a másik kantai minorita komédiát, Az Erdély országban való borszűkéről, mely az Erdélyben támadt nagy borínséget panaszolja fel komikus-parodisztikus mitológiai történet formájában, latin-magyar dikciókat váltogató szendvicsnyelven. Pluto, az alvilág ura azt firtatja, miért érkeznek mostanság olyan kevesen a pokolba, s Charont szeretné fel küldeni a földre, hogy megtudakolja okát. Charon megrettenve szabadkozik, hivatkozik vénségére, meg arra, hogy: „nem szoktam, Uram, Pluto, gyalog járni, mivel tellyes életemben hajós mester voltam, azon kivülis már szekeremnek kereki igen rosszak..." (206-208). Végül is Pluto szolgája, Pikuli kapja meg a feladatot, többek között azért is, mert ő jeles „lingvista" azaz latinul tud és „Nemetülis alkalmasint henderget, amely most a világon igen szükséges." (213-214) Pikuli először megretten a küldetéstől (jaj jaj, quam mihi dura via est! jajdul fel (224), ám végül engedvén a parancsnak megkezdi küldetését a földi régióban. Itt találkozik két zsánerfigurával, Potanderrel és Edanderrel (Nagyevő és Nagyivó). Ebben a részben bőségesen él a szerző a nyelvi paródia adta lehetőségekkel, éppen úgy, mint a morális didaxissal olyan allegorikus figurák által, mint pl. Epulo (lakomarendező), Uxor Epuloris (a felesége), Ebrietas, Venus valamint ezen bün-allegóriák ellenpontjaként Angelus Custos, az őrangyal. Az is kiderül, miért kerül oly kevés lélek Pluto birodalmába, Potander nagy siránkozással elpanaszolja, hogy: Mert miolta Bacchus pokol mélységében El vitetet tollúnk Pluto tömleczében, Igen kevés borjőt Urunk pinczéjében, Kiki nagy kárt vallott maga szőllejében. Mert mivel az idén igen kevés bor let, Ez a bálozásban nagy tsonkulást ejtet. A bor szűkség pedig országba miért let? Ezért hogy Közüliünk Bacchus el vitetet. (604-611) A Pálinkafőzés azért nem folytatik, Meg tiltatván, azért nem gyakoroltatik, Ezért a részegség nem igen láttatik, Mert kételenségből soktol el hagyatik (620-624) Pikuli átérezvén a gond súlyát, ígéretet tesz Potandernek és Edandernek, hogy visszaküldi Bacchust az alvilágból, ám elébb egy szerződést írat vélük, hogy - akárcsak Faust Mefisztónak - lelküket Plútóra testálják. Az imígyen ratifikált szerződés kettős haszna, hogy hőseink tovább tobzódnak, egészen az örök kárhozatig, valamint Pikuli respektusa is jelentősen megnövekszik alvilági főnöke szemében. A morális szentenciát az Angelus Custos mondja ki, intvén mindenkit a jámbor életre. A darab mitológiai keretében kibontakozó moralitásjelleg mellett az írói koncepcióban érezhetően helyet kap a 11 Kilián I., 1992. 121-126. 22 Sajtó alá rendezte: Kilián /., 1989. 381^36. 444