A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GULYA István: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi hálózat jövőjének alternatívái az új évezred kihívásai, a regionális politika és az európai uniós csatlakozás tükrében

hozzáférhetővé tétele a mindenkori társadalom kötelezettsége ". A törvény a múzeumokat, mint a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló múzeumi intézményeket határozza meg, melyeknek feladata „a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint kiállításokon és más módon történő bemutatása. " A magyar múzeumügy elmúlt 200 éve alatt szinte változatlanul ugyanezek voltak és maradtak a múzeumok alapvető feladatai. A 20. század kezdetén azonban a helyi összefogással alakult múzeumi egyesületek olyan hiánypótló kultúraszervező tevékenységet végeztek, melyek túlmutattak a múzeumi alapfeladatokon. Valódi, élő kapcsolatot alakítottak ki a helyi társadalommal, hiszen igény mutatkozott tevékenységükre. A kulturális élet struktúráinak bővülésével, az iskoláztatás kiszélesedésével, művelődési házak alapításával múzeumaink visszatértek alapfeladatukhoz, ami persze nem jelentette kivonulásukat a lokális kulturális életből, csak elsősorban a szakmai kérdések felé fordultak. Munkatársaik magas színvonalú szakmai munkájának köszönhetően komoly tudományos műhelyekké váltak, a közönséggel elsősorban a kiállításokon keresztül tartották a kapcsolatot. Az 1990-es évek változásai súlyosan érintették a múzeumokat. A gazdasági és társadalmi átalakulás egyik kísérőjelensége volt a kulturális terület támogatásának csökkenése. A múzeumok finanszírozási problémáin, a szakemberek alacsony díjazásán túl a múzeumlátogatói oldalt, a közönséget is arra kényszerítette a helyzet, hogy kulturális kiadásaikat (is) visszafogva vészeljék át a nehéz időket. Ennek egyik mutatója a kiállítások látogatottságának csökkenése volt, de a múzeumi kiadványok vásárlóinak száma is megcsappant. A múzeumok stagnáló költségvetésében évről évre nőtt a működési és a bérköltségek aránya a szakmai munkára szánt összegek rovására. Kollégáink szakmaszeretetének köszönhetően a tudományos munka színvonala megmaradt, de sok probléma jelentkezett a nyilvántartás, a megfelelő raktári körülmények biztosítása terén. A múzeumok korábbi tevékenységeik terén megszorításokra kényszerültek, kevesebb kiállítás, kiadvány készült, csökkent a tudományos és egyéb rendezvények száma.

3 Véleményem szerint megyénkben a legkomolyabb veszteséget a múzeumok hoszszabb távú érdekei szempontjából a közönségkapcsolatok visszaesése jelentette. A gazdasági nehézségek és a rendszerváltással járó értékrend változás ugyanis társadalmunk tagjainak többségében meglehetős érdektelenséget váltott ki a múzeumok iránt. A többnyire a mindennapi megélhetésért küzdő emberek (különösen igaz ez megyénk lakóira) jövedelmük beosztásakor évekig háttérbe voltak kénytelenek szorítani kulturális kiadásaikat, melyek közt a múzeumlátogatásra szánt pénz valóban az utolsó helyre szorult. Hazánk gazdasági válságának mélypontján túljutva egyre több ember engedheti meg újra családjának a múzeumlátogatást, ez azonban leginkább csak az ország boldogabbik felén érezhető. A gazdasági jellegű okok mellett a részben megváltozott mentalitásnak köszönhetően maradtak alacsonyak múzeumaink látogatottsági adatai. A közép-, de különösen a fiatalabb generációk már szolgáltatásként tekintenek a múzeumlátogatásra, mérlegelik, mit kapnak a pénzükért. A kultúraközvetítés legjelentősebb forrásává az elektronikus média vált, melynek befolyása egyre nő, módszerei alkalmasak a figyelem felkeltésére, hatása alól nehezen vonhatja ki magát az ember. Látszólag kiszolgálja 1 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről. Preambulum. 2 1997. évi CXL. törvény, 42. § (2) 3 Múzeumi szervezetünkről részletes adatokat közöl Veres L., 1997. 2. sz. 39-42. és Petercsák T., 2000. 4. sz. 38-39. 424