A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HEGYESSY Gábor: Természetrajzi kutatások a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban (1992-2002)

TERMÉSZETRAJZI KUTATÁSOK A SÁTORALJAÚJHELYI KAZINCZY FERENC MÚZEUMBAN (1992-2002) HEGYESSY GÁBOR Az 1984. december 3-án megalakult sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumnak még nem volt természetrajzos munkatársa. Az akkori, a Városi Tanács - ma Városháza épületében évekig látható kiállítást, amelyben a környék ásványait, növényeit és állatait tekinthették meg a látogatók, a Herman Ottó Múzeum muzeológusai és kiállításrendezői alkották meg. E bemutató alapját az a miskolci gyűjtemény képezte, melyet az 1970-es, 1980-as években Gyulai Iván, Kiss László és Szakáll Sándor természetrajzosok kezdtek építeni. Lényegében ugyanez a preparátum-anyag került át az új épületbe, a Dózsa György utcára költözött múzeumba, annak 4 földszinti kiállítótermébe. A Zemplénihegység természeti értékeit bemutató állandó kiállítás azóta több változtatáson ment át, de fő koncepciója megmaradt. Az élettelen természet kőzeteit, ásványait és a kőbe zárt több millió éves élőlények fosszíliáit ugyanúgy megcsodálják az erre járók, mint a kiállított állatok preparátumait, a növények és élőhelyek színes fényképeit. A rendszerváltás után a zoológiai és botanikai gyűjteményekért felelős Gyulai Iván megvált a múzeumtól. Hegyessy Gábornak adódott lehetősége folytatni a megkezdett munkát, aki feladva a szombathelyi Savaria Múzeumban másfél éve betöltött állását, hazaköltözött Sátoraljaújhelybe. A munkahelyteremtésben Fehér József és dr. Veres László, a múzeum igazgatói segédkeztek, dr. Kecskeméti Tibor, a természettudományi muzeológia országos szakfelügyelője is támogatta. 1992 tavaszán kezdődhetett meg az itteni munka, amely a muzeológusok hármas feladatkörének igyekezett megfelelni: gyűjteményt létrehozni a tudományos kutatások alapjául, feldolgozni a begyűjtött információkat és kiállítani, tájékoztatni a nagyközönséget munkánk eredményeiről. A múzeum gyűjtési köre elsősorban közvetlen környékünkre, a Bodrogközre és a Zempléni-hegységre, de - más biológus nem lévén a Herman Ottó Múzeumban - ugyanígy egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére terjedt. Növényekről és állatokról egyaránt kellett adatokat gyűjtenünk. Mivel ebben a szakmában megfelelő tények, dokumentumok nélkül nincsenek tudományosan vagy ismeretterjesztő módon közölhető információk, ezért először ezeket kellett összeszedni. Igyekeztünk a más múzeumokban dolgozó természetrajzos kollégáktól tanácsokat, segítséget kérni. És kaptunk. A szakirodalmak tüzetes átvizsgálása által értékeltük és hasznosítottuk a már feltárt távolabbi tájegységek kutatóinak tapasztalatait. Érdemesnek látszott azokat a bejáratott módszereket átvenni, amelyeket módosítani, alkalmazni lehetett a mi adott viszonyainkhoz. Pl. szerény anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé az Alpokalja és a Bakony múzeumi kutatásának a korábbi évtizedben (a rendszerváltás előtt) megkezdett vendég (legtöbbször budapesti) kutatók viszonylag nagyszámú kiszállásaira alapuló gyűjteménygyarapítását, hanem ennél olcsóbban, de talán viszonylag eredményesebben gyűjtöttünk. A terepi munkák időt igénylő (és sokszor az időjárástól függő) részét magunk végeztük. Technikai felszerelésünk a részben vásárolt, részben saját készítésű 407