A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
WOLF Mária: 10. századi kerámialeletek Borsodon
10. SZÁZADI KERÁMIALELETEK BORSODON WOLF MÁRIA A lelőhely, a Borsodi földvár Északkelet-Magyarországon, Miskolctól 30 km-re északra a Bódva folyó partján, egy alacsony dombon helyezkedik el (1. kép). A domb mintegy 15 méterrel magasodik a folyó szintje fölé. Erre emelték egykor az államalapítás kori vár napjainkra már erősen lepusztult sáncait. A vár sáncaira és belső területére egyaránt kiterjedő ásatást 1987-1999. között végeztük. Ennek főbb eredményeiről már több helyen hírt adtunk.' Ismeretessé vált, hogy a várdomb területén egy települést is feltártunk. Ennek objektumai azonban nem kapcsolhatók az ispáni várhoz, mivel azt megelőzően épültek. Az előkerült leletek alapján bizonyos, hogy a település leégett, valamennyi háza egyszerre pusztult el a falut sújtó tűzvészben. A borsodi települést a házak omladékai közt lelt tárgyak egyértelműen a 10. századra keltezik. Az igen erős szaltovói hagyományokat mutató kerámialeletek, az egyszerű ékszerek, 2 vagy a palmettamintával díszített faragott csontzabla oldalpálca 3 egyaránt azt bizonyítják, hogy a falu a 10. században keletkezett. De ezt mutatják az eddig már elvégzett természettudományos vizsgálatok is. A fentebb említett dolgozatok mindegyikében több-kevesebb szó esett a településről, objektumairól, illetve a belőlük előkerült leletanyagról. Mindezek részletes közlésére idáig még nem került sor. Nem lehet azonban ez feladata jelen tanulmányunknak sem. Itt és most csak a falu egy jellegzetes házának és a korszak kutatása szempontjából igen fontos kerámialeleteinek bemutatására vállalkozhatunk. A Borsodi földvárban az ispáni várat megelőző település házai, kemencéi a domb egész területén, a későbbi sáncok alatt is megtalálhatók voltak. A telepjelenségek zöme azonban a domb északi oldalán helyezkedett el. Magát a dombot két, kelet-nyugati irányú igen mély és széles árok szelte ketté. A 10. századi település házai kivétel nélkül az első, északi árok két szélén álltak. A feltárt területen nyolc házat meglehetős alapossággal sikerült megfigyelnünk. További hármat azonban csak részleteiben ismerhettünk meg. Az 1-7. házat minden esetben vastag, 40-50 cm-es égett agyagomladék jelezte. A vörösre, olykor szürkére, porhanyós állagúra égett agyagban igen sok követ találtunk. Az omladékok között, illetve alatta feküdt a házak felszerelése, edények, mezőgazdasági és munkaeszközök, csonttárgyak. Minden házban nagy mennyiségű és változatos fajtájú gabonamagot 1 Nováki Gy., 1993. 125-145., WolfM., 1992. 393-442., WolfM., 1996a. 242-255., Wolf M, 1996b. 209-240., WolfM., 1999. 2 WolfM., 1992. 427-429. 3 WolfM., 1996c 423. 4 A C14-es vizsgálatokat Hertelendi Ede és munkatársai, az archaeomágneses mérést Márton Péter végezte. Munkájukat ezúton is köszönöm. 39
