A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Kivált kepenpedid nász nagy uramnak Ezek közöt pedik atytyanak s annyanak Nem szolok mar töbet mindjárt vegeleszen Butsuzom az egész sokaság fej eben áldasd vigmulatást mind az egész népre Kivanok marhagyni az egész seregre Mar jo ejtza kával ithagylak titeket Viraszszon holnapra az úrbenneteket Vigasz tayja szépen badjat sziveteket Mar megyek keresni elment kedvesemet Vége Koszorú köszöntés 842 ben 1 Minden rendből s karból kik ide gyűltetek Egész frekventia közétek sietek Mostani hartzomrol beszéllek tinektek Beszédemre kérlek hogy figyelmezzetek 2 Nem tzélom ekiráji házát meg bántani Sem a böltsek tanátsat meg vetni detudom szandikom szabad szabad kimondani: Azért hát kész vagyok számból kiontani 3 Kirájom kedvit ma váltani kereső Katonáimmal méjjékben volt erő Mejj éknek aszivek volt sebesen verő Kik min nyájan voltak velem edjüt győző 4 Diadalmas népem tengerig vezettem Az ot lakosokat fészkekből kergettem Mind ezeket pedig könyen meg tehettem Mihejt katonáim magamhoz vehette 5 Nem tréfa dolog látják már valóba Sok jó vitéz volt Ennek oltalmára Havalahaazért ot vált meg apróba Én ij kardomat meg fentem valóba 6 Mert katonáimnak Erejét szemléltem Es szép győzedelmünk ez által (...) A mars(...) (...) 7 A ragyogó napnak szép fényes sugara Csak most kezdel sütni élte hajnalara íme már jó reggel siet Éjszakára Szerentsis let feje hogy ettől meg vála 8 Annak a szépszüznek ezvala rozája fejérül vetetet ekés koszorúja Mint (...) kertyenek kinyílt vijolája Szép lány ságában ezvalarozája 9 (...) már most ö érré koronára Annak sem ragygot uyg mint mas sor sugara A zert is nem szánta botsataut tyára