A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

MIZSER Lajos: Családnevek Cserépfaluban (1700-1974)

2. A foglalkozás megnevezése A jelentéseket csak akkor adom meg, ha a tulajdonnév közszói jelentése sem a köznyelvben, sem a nyelvjárásokban már nem élő szó. Asztalos, Árendás 'bérlő' Béres, Bojtár, Bordás 'bordakészítő' (takácsmesterség), Borsos 'borsárus, borstörő', Botos 'csordás, községi bíró', Búzás, Csapó 'gubacsapó', Csattos 'csatkészítő' Csávás 'csávakészítő', Csiszár 'kardmüves, majd később lókupec', Csizmadia, Csomós 'az a személy, aki a csomós lovak lábát meggyógyítja', Csordás, Erdős, 'erdőőr, -birtokos', Faragó 'fa-, kőfaragó', Fojta 'sörfojtó', Fonó 'kenderfonó', Galambos 'galambtenyésztő', Ganyó 'dohánykertész', Gombos 'gombkészítő, gombkötő', Gróf 'tizedszedő', Gulyás, Hajdú 'marhapásztor, gyalogos katona, hajdúsági, fegyveres szolga', Hüvelyes (az ejtésben: Hívejés): bár a Hüvelyes névnek van 'kardhüvelykészítő' jelentése is, Cserépen azonban másról van szó. Maga a név Hüvelyes, Hivelyes formában csak 1731-től adatolható. Ám az egyéb anyakönyvi bejegyzések azt igazolják, hogy a Hüvelyes nevüek már egy évszázaddal ezelőtt is éltek a községben. Az nagyon feltűnő, hogy a ragadványneveik egytől egyig a népi gyógyításra vonatkoztak, pl. Csipke, Orvos, Pókos, Vajas stb. így igen valószínű, hogy ez a nevünk az Imelyes-bő\ alakult népetimológiával. Az imely 'a szarvasmarha bőre alatt levő lárva, pondró' szó kiveszett a nyelvjárásból, később ezt a foglalatosságot már pondrélátónak nevezték (tehát az a személy, aki valamilyen eszközzel eltávolítja ezeket az élősködőket). Ittes hites 'esküdt', Jobbágy 'hűbérbirtokon gazdálkodó', Juhos 'juhosgazda', Kallós 'kallómalomban dolgozó', Kardos 'kardkovács', Katona, Kenyeres 'pék, kenyérárus', Kerékgyártó, Komlós 'komlótermesztő', Kondás, Korcsmáros, Korpás 'a malomban dolgozó segéderő', Köteles 'kötélverő', Kulcsár 'az éléstár, a pince stb. felügyeletével, kulcsainak őrzésével megbízott személy', Lakatos, Lovas 'futár, fuvaros', Lovász, Lőcsös, Madarász, Névelős 'sömevelő', Nyilas 'íjász, a nyílosztást végző személy', Nyíró"nyíró, borbély', Eötvös ~ Ötvös, Palotás 'palotáshajdú', Pálinkás 'pálinkafőző' (esetleg pálinkakedvelőt is jelent), Pinczés 'pinceásó', Pintér 'hordókészítő', Polgár 'városi lakos', Révész, Rontó 'kontár', Serfőző, Sipos, Sütő 'pék', Szakács, Szalmás 'szalmakötő', Taksás 'aki előre meghatározott bérért dolgozik', Terhes 'teherhordó', Tőzsér 'marhakereskedő', Túrós 'a túros lovakat gyógyító személy', Üveges, Vadász, Vasas, Vitéz 'katona', Zsoldos. 3. A foglalkozásra, mesterségre metonimiával utaló családnevek A névadásra a szó szoros értelmében utalás történik. Más szavakkal: megnevezik a foglalkozás eszközét, termékét, melléktermékét stb. Sokszor pontosan nem is tudjuk, hogy melyik foglalkozásról lehetett szó eredetileg, mivel a megnevezés több foglalkozásnak is jellemzője lehet. Csak egy a biztos: foglalkozásra utalnak. Bársony, Barzó 'bodza', Bitó 'kendertörő eszköz', Bók 'hámfa', Bolya 'bogyó', Boncsér 'bojt', Borza 'bodza', Bóta 'balta', Boza 'kölesből készült sörféle ital', Bukó 'petrence', Czégel 'cégér', Czövek, Csuhai < Csuhaj < Csuhé (érteimesített név), Forgách, Gomba, Guba 'ruhanemű', Hanga 'egy növénynemzetség neve', Hócza 'a jobb oldali ökör', Jőrös 'dombos', Kárász 'halféle', Karuczka ~ Karuczkai 'kis lovasvagy ökrösszekér' (a hozzátoldott -i a helynévi alaptagú nevek illúzióját kelti), Kise: 1. a négyesfogat első két lovának hámfája, 2. a vízhordó rúd két végén néhány szemnyi láncon lógó horgos fa, melynek horgára akasztják a csöbröt, Kompa 'kukoricacsutka', Marok 'kis nyaláb', Méreg, Pere 'pipitérfű', Povány ~ Povály 'liszt- vagy tojástartó nagy gyékénykosár', Pajzs, Sáfrán ~ Sáfrány, Sonkoly 'a méz kipergetése, kisajtolása után visszamaradt lép', Sulyok 'mosófa', Szilva, Torma. 330