A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek

14. kép. A szerdahelyi közúti híd 1990. (Képeslap, Bodrogszerdahely) nem ismert. Hasonlóan homály fedi a leleszi Latorca-híd történetét. Az első, fa anyagú átkelőt a 19. század utolsó harmadában építhették, amelyet az 1900-as évek első tizedében váltottak fel tartós anyagúra. 1919-ben és 1944-ben súlyosan megsérült. Az oroszok azzal a trükkel szedték össze 1944 novemberében a bodrogközi férfiakat, hogy a németek által tönkretett hidak javításánál kell dolgozniuk egy rövid időt. Aztán szomorúan tapasztalták meg gyarmatosítóink szavahihetőségét. 1946-ban a málenkij robotra el nem hurcoltak igénybevételével elkészült a provizórikusnak szánt új szerkezet, amelyet 1958-1959 között a jelenlegi híddal váltottak fel.

65 Battyán határában az 1784-es katonai felvételen a vízimalom ágcsernyői oldalán látható hídrajz, amely valószínűleg a malomgáttal kombinált átkelő lehetett. A 19. században a vízimalmokat árduzzasztó jellegük miatt felszámolták, gátjaikkal együtt. A következő hiteles forrás arról szól, hogy a szirénfalvaiak átkelésük meggyorsítása érdekében, munkahelyükkel, a tiszacsernyői átrakóállomással összefogva, 1957-ben hidat készítettek, amely a szabályozási munkák következtében a Latorca holtágán maradt. 1962-ben újabb híd épült, de ezt elsodorta az 1967-es árvíz. A jelenlegi lengő-hidat 1968-ban adták át és 2002-ben újították fel a battyániak. Az 1980-as években a Battyánban felszínre hozott pakurát a Latorca két partján emelt vasbeton pilléren és az azokat összekötő traverzeken vezették át a ptruksai feldolgozóba. Ennek a konstrukciónak a felhasználásával alakították ki a motorral, kerékpárral, gyalogosan közlekedőknek a csőszerkezetű, vaslemez borítású, keskeny hidat. A Ticén átívelő, kőboltozatú leleszi és radi átkelőkön kívül több, kisebb kőhíd volt még a Bodrogközben, de ezeket az idők múlásával elbontották és nagyobb teherbírású, szélesebb formájúra cserélték. Érdekessége miatt megemlítem az egyik bodroghalmi Szakszón Zoltán közlése. Dobos Miklósné (Lelesz) és Tóth Mihály közlése. Szakács Ferenc (Battyán) és Tóth Mihály közlése. 316