A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

SISKA József: Bodrogközi átkelőhelyek

A jelenlegi jó minőségű hidat 1962-ben adták át, majd az 1990-es évek második felében felújították és megszélesítették.

52 A közúti átkelőtől keletre, Csap irányában állították fel az 1872 és 1873-as években a vasúti hidat. Sorsa hasonló az előző hídéhoz. A háború kárait gyorsan felszámolták. Különösen 1945-től nőtt meg a fontossága: ezen át szállították ki, közel öt évtizedig a javakat a Szovjetunióba.

53 Cigándon 1920 és 1994 között két pontonhíd volt a Tiszán. Az elsőt Tokajból szállították át, majd 1944-ben a magyar csapatok felszedték és elvitték. 1952-ben Budapestről hozták el a Margit-híd mellett felállított szerkezet egy részét. Ez üzemelt 1994-ig. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett közúti hidat, a régi tiszaújvárosi híd felépítményének felhasználásával 1,5 milliárd forintból készítették el 1993. május 21-től 1994. október 20-ig terjedő időszakban. Az ártéri szerkezetekkel együtt 532 méter hosszú létesítményt 1994. november 19-én adták át ünnepélyesen a forgalomnak. Ennek a hídnak a megépítése a környékbeli révek megszűnéséhez vezetett.

54 A Bodrogközi Gazdasági Vasút, valamint a Nyírvidéki Vasút közvetlen kapcsolatának megteremtése érdekében építették fel a kenézlői-balsai közúti-vasúti hidat az 1928-30-as években. A szilíciumacél szerkezetű létesítményt a németek robbantották fel 1944 őszén. A Tiszán emelt hidak közül csupán ezt hagyták napjainkig torzóban.

55 A Bodrogon 1920-tól 1944-ig volt pontonhíd Bodrogkeresztúr határában, azonban ezt a második világháború után már nem állították helyre.

5 A folyó hidjai közül a sárospatakinak van a legnagyobb múltja. Az 162l-es említése óta gyakran felbukkant különböző változata az okmányokban. A szocialista rendszert bevezető törvények egyikének alapján kiadott miniszteri rendelettel, 1949. január 5-től megszüntették a századokon át szedett hídvámot, amelyről a legkorábbi adatunk egy 1759-es összeírásból való. Ekkor személyenként és lábasjószág után 1, üres szekérért 4, terhelt szekérért 8 dénárt kellett fizetni a hídon közlekedőknek."

7 A pataki közúti hidak történetét az 1961-ben kiállított Törzskönyvből ismerhetjük meg. Ennek melléklete Nagy István mérnök 1848-as rajza, amely a korabeli átkelőt ábrázolja. A kőpillérekre épített fahíd 1910-ig szolgálta az itt élőket. Közvetlenül a déli oldalán kezdték el egy új, állandónak szánt, Gerber-csuklós, vasrácsos szerkezetű, nagy teherbírású létesítését, amelyet egyéves munka után, 1910. május 13-án adtak át a forgalomnak. A szemre is tetszetős hidat a németek 1944 őszén felrobbantották. Két évig kompon járták át a Bodrogon. 1946-ban sikerült a megmaradt lábazatra ideiglenes fahidat ácsolni. 1953-ban a vár melletti Arad utca végében állítottak fel egy új, kis teherbírású hidat, amellyel az előbb említett forgalmát szándékoztak kiváltani, amíg annak helyén egy stabil szerkezetet emelnek. Pénzhiány miatt az elképzelés megvalósítása öt évet késett. Kétéves munka után, 1959. november 7-én avatták fel a 94,8 méter hosszú, 10,5 méter széles, monolit vasbeton gerendahidat, amelyet a közelmúltban teljesen felújítottak.

58 52 Gyarmathy Zs., 1979. I. 121-130. 53 A Pallas Nagy Lexikona VI. 493^*94., Gyarmathy i. m. 127-128. 54 Tóth E., 1994.44-^15,80. 55 Tóth i. m. 32. 56 Almássy K., 1995. 132. 57 Balassa i. m. 75-76., AZ. XX. 336-337. 58 Tóth i. m. 81-82. Sajtos Tibor (Sárospatak) közlése a Hídtörzskönyv adatai alapján. 310