A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GODA Gertrúd: A magyar szőlő- és borkultúrának emléket állító két historikus szoborról (Frédéric Auguste Bartholdi [1834-1904]: Lazare de Schwendi kapitány díszkútja Colmarban, 1898. [Franciaország]; Holló Barnabás [1865-1917]: Mátyás király egész alakos bronzszobra Sajógömörben, 1912-1914. ( Szlovákia)

jellemábrázolat természet utáni munkát feltételez arról a férfiúról, aki műveltsége révén az európai uralkodói udvarokban otthonosan mozgott. Ezt a megállapítást támasztja alá a korban szinte példa nélkül való árnyékábrázolás is. A colmari szobormű láttán első pillanatra az az érzésünk adódik, hogy ez utóbbi grafikus megoldást vette alapul F.A. Bartholdi a szobor megfogalmazásakor. De ő még kevésbé összpontosít a katonára, mint művészelődje, mert egy más oldalát emeli ki Schwendinek, nevezetesen azt, hogy a Rajna-menti szőlőkultúra megteremtését neki köszönhetik. E mű korábban született a már tárgyalt Mátyás királyszobornál, de több szempontból hasonló annak keletkezése. Már beszéltünk a szoborállító mozgalmak időszakáról, amiben nyilván Franciaország jóval előbbre járt hazánknál. A történelmi múlt emlékeiben gazdag Colmar már Nagy Károly korától a királyok kedvelt tartózkodási helye volt, földrajzi helyzetéből, természeti kincseiből adódóan pedig évszázadok során sokszor cserélt gazdát. A szabadság és forradalom eszméjének szimbólumává vált, hiszen már a 14. században a feudális uralom ellen szövetkezett városok központja volt, s később a francia vagy német birodalomhoz való tartozás valójában a független fejlődést biztosító garanciát próbálta szavatoltatni a városnak. Frédéric-Auguste Bartholdi (Colmar, 1834Párizs, 1904.) szobrászművész minden tehetségét e szabadságeszmény szolgálatába állította (Rapp tábornok lovas szobra, Colmar, 1855.; Oroszlán, Belfort, 1878.). Amikor Elzász 1871-ben Németországé lett, elhagyja hazáját, s az Egyesült Államokba költözik. A két nép, az amerikai és a francia barátságát kifejező műveket alkot, melynek gigászi méretekben megvalósult legismertebb darabja a New York-i Szabadság-szobor (1886). Az ember alapvető jogáért való küzdelem áthatja Bartholdi egész egyéniségét, olyannyira, hogy a New York-i kolosszus ötlete is tőle származik, s a gyűjtést is ő maga kezdi el Franciaországban. (Az építészeti léptékű szobormű statikusa Eiffel volt.) Az elzásziak Bartholdira számítottak akkor is, amikor már Amerikában élt. 1894ben G. A. Hirn, polihisztor tudós emlékművének megfogalmazását kérték tőle. A Szépítő Bizottsággal ez ügyben folytatott tárgyalások eredményeként ajánlotta föl a Schwendi-díszkút megalkotását mintegy ráadásként. Bartholdi eredeti elképzelése szerint Schwendi az eszményi kapitány, aki jelentős szerepet vállalt a keresztény Európa megmentésében. A szobor állításának bonyolult társadalmi időszakában viszont Schwendit mint a népéről gondoskodó főurat volt szerencsésebb megörökíteni.

14 rmidatJhS ,-rv; SCMT.Hi* out /, 7/.T.- &U •mt._s.-l m/nt Martji^tíif. Tm-Ctt, M '••ti •ic" 6. kép. Schwendi-arckép korabeli metszeten 14 Gruninger, H., 1979. 160-161. Ezúton köszönöm meg Pierre-Marie Maulbecker segítségét, aki rendelkezésemre bocsátotta a Colmar város levéltárában őrzött iratokat, és Patrick Flesch fotográfusnak a szoborról készült művészi felvételeket. 228