A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GODA Gertrúd: A magyar szőlő- és borkultúrának emléket állító két historikus szoborról (Frédéric Auguste Bartholdi [1834-1904]: Lazare de Schwendi kapitány díszkútja Colmarban, 1898. [Franciaország]; Holló Barnabás [1865-1917]: Mátyás király egész alakos bronzszobra Sajógömörben, 1912-1914. ( Szlovákia)

publikálta először Ujváry Zoltán, illetve B. Kovács István, s nekik köszönhetően fedezheti fel a művészettörténet is e kvalitásos alkotást. Holló Barnabás (Alsóhangony, 1865-Budapest, 1917) hol „igazságos Mátyásnak", hol „kapás Mátyásnak" nevezett szobra annak az uralkodónak állít emléket, akiről fennmaradt: gyakran kezébe vette bírói pálcáját, hogy megleckéztesse a népet sanyargató nemességet. Ezúttal a Gömörben megesett példázatok egyike kerül feldolgozásra, nevezetesen az az eset, amit a mesék és mondák világából Garai János: Mátyás király Gömörben címmel emelt át a irodalomba. A király földig érő palástjában, babérkoszorús fejékét le nem téve, hirtelen ragadja meg a kapát, hogy az áldomásból kihagyott nép fáradozásával a szőlőhegyi kapálás során szembesítse elkényelmesedett főurait. Holló Barnabásnak sikerült megőriznie a királyi méltóságot, amiből semmi sem vész el azáltal, hogy a király a kard helyett kapanyelet markol. Az ábrázolt biztos önmagában, biztos ítéletének igazában, amit a szobrász a csípőre tett kezű, kontraposztos beállítással hangsúlyoz. Minden irodalmi indíttatástól függetlenül eszméjében nagyon közel áll e mű a mértékadó, Fadrusz-féle megfogalmazáshoz. Napjainkra már nemcsak a szőlőkapálás köré szövődött legenda, hanem a szobor keletkezési körülményei köré is. Dr. Muraközy András e témáról írt dolgozata

8 említést tesz arról, hogy a Mátyás-történet helyszínét eldöntendő dzsentroid hecc adta a környékbeli földbirtokos Szentiványi fivéreknek a szoborállítás alapötletét. Mégis valószínűbbnek látszik, hogy az egykori megyének nevet adó vár tövében meghúzódó apró település, Sajógömör neves iskolája révén sokáig megtartotta szellemi vezető szerepét, s onnan indult ki a szoborállító mozgalom is. Bogár Lajos igazgató-tanító szorgalmazására gyűjtést kezdtek, bizottságot alapítottak, és felkeresték elképzelésükkel a születésénél fogva Gömörhöz kötődő Holló Barnabás szobrászművészt. Holló Barnabás Alsóhangonyban született, s akkor már szép karrier állt mögötte a fővárosban (A Magyar Tudományos Akadémia alapításának domborműve, Budapest, 1891.; Tompa Mihály egész alakos bronzszobra, Rimaszombat, 1902.; Bocskay István egész alakos bronzszobra, Budapest, 1903.; Wesselényi-dombormű, Budapest, 1905.). Holló 1912-ben kapta a Mátyás királyszoborra szóló megbízást, amit nagy lelkesedéssel hamarosan el is készített a szülőföldje iránti hála kifejezéseként alkotói díj felszámolása nélkül. A következő év februárjában már ércbe öntve kész a mű, de annak az öntödéből való kiváltásához nem gyűlt össze az anyagi fedezet. S ez is, mint a jó szándékú, de igen költséges vállalkozások legtöbbje perrel való fenyegetéshez, haraghoz, sértődöttséghez vezetett. A magyar köztéri szobrászat hosszas csendjét megelőzve az utolsó pillanatban, 1914. június l-jén, pünkösd vasárnapján azért még felavatásra kerül. Ez a szép, mondhatni neoreneszánsz szobor, mely minden elvárásnak a legmeszszebbmenőkig eleget tesz: arány, lényegkiemelés, fény-árnyék hatás, körbejárhatóság ... stb. az impériumváltásokat is képes volt túlélni éppen a műben kifejezésre jutó humánumnak köszönhetően. Lehet, hogy időnként magyarázatra szorult felismertetni abban a szőlőt saját verejtékével művelő munkás megbecsülését a jó király által, de végül is az nem vált a történelem martalékává. Sőt, a szülőföldjéhez ragaszkodó magyarság identitásának kifejezőjévé lett, miközben a nagy múltú hazai szőlő- és borkultúrának szoboremlékét is tisztelhetjük abban. De talán azt is mondhatjuk, hogy a munka felmagasztalása első magyar köztéri monumentumainak egyike, melynek megszületéséhez bizonyosan köze volt Meunier 1907-ben Pesten bemutatott emlékkiállításának. A belga művész fedezi fel a szobrászat számára a munkát, mint témát. Az óriási visszhangot kiváltó tárlat 8 HOMHTD 88-371-18. 224