A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

miniatűrjének,

45 de ez a grafika maga is előkép után készült (7. kép). A Napóleont dolgozószobájában ábrázoló rézmetszetet Aristide Louis (1815-1852) készítette 1841-ben, Paul Delaroche munkája után

46 (8. kép). Az előkép Delaroche-nak minden bizonnyal az a müve, amelyet a ThiemeBecker lexikon az életmű 1840-ben, elsőként készült Napóleon-portréjaként említ, 7 de amelynek sem hollétéről értesülést szereznie, sem az ábrázolást legalább reprodukcióból megismernie ez idáig nem sikerült e tanulmány írójának. Grafika és a miniatürkép között - úgy a beállítás, mint a részletek tekintetében - pontos megfelelések figyelhetők meg. A váll-lap, a Becsületrend és a Vaskorona, az egyenruha gombolása, redővetése - mindezen részletek pontosan megegyeznek a két munkán. A miniatűr mestere vagy egyenesen Aristide Louis metszetét vette alapul, vagy - ami valószínűbb - a rézmetszet igen pontos kópiája Delaroche képének, s az eredetihez való hűség jellemzi porcelánképünket is. A miniatűr festője szükségszerű lemetszésekkel és kisebb módosításokkal tette át az előképet ovális formára. A lényeg számára a buszt volt. Miközben a háromnegyed profilban ábrázolt fej struktúrája mindkét munkán azonos, a legszembetűnőbb különbség éppen az arcvonások terén mutatkozik. Egy ábrándos szemű, barátságos arckifejezésü hamvas ifjú tűnik elénk, szemben a rézmetszet szúrós tekintetű, ajkait akaratosan összeszorító érett férfijával.

48 A porcelánlap hátoldalán olvasható „Napóleon" felirat minden kétséget kizáróan azonosítja a kevésbé sikeresen portretizált császárt. A miniatűr előlapja jobbra lent bizonytalanul olvasható jelzettel van ellátva. A leginkább Lieb-nek betűzhető szignó Leopold Lieb (1771-1836) bécsi email- és porcelánfestőre engedne gyanakodni, de ő hamarabb hunyt el, mint ahogy Delaroche képe megszületett volna. Miniatűrünk mesterének kilétét tehát továbbra is homály fedi. A Herman Ottó Múzeum miniatűrjei a műfaj elpolgáriasult korszakának emlékei, amelyek sorozatgyártás útján születtek, és az alacsonyabb társadalmi rétegek igényeit elégítették ki. A kettő közül a porcelánlapra készült darab a színvonalasabb; a másik igen gyenge kópia, melynek inkább csak kultúrtörténeti értéke van. 8. kép. Aristide Louis: Napóleon 45 Ovális alakú, zománccal festett porcelánlap, 8,8x7,2 cm. Felirat hátoldalon: Napóleon. Jelzet jobbra lent olvashatatlan. HOM Képzőművészeti Gyűjtemény Ltsz. P.77.619. 46 Aristide Louis: Napóleon, 1841. Papír, rézmetszet, 832x593 mm. Moszkva, Állami Történeti Múzeum. 47 Lásd 42. jegyzet. 48 Lehet, hogy a megfiatalítás szándékos volt? Az előképhez képest idealizált szelenceportré (Bp., Iparművészeti Múzeum Ltsz.: E.65.85.1-2.) készült IV. György angol királyról. Lásd Ács P., 1994/b. 218