A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PIRINT Andrea: Apró tárgyak Napóleon kultuszának jegyében

a császár és/vagy a császárné tiszta félprofiljának, a császárné alatt Josephine-t éppúgy értve, mint Mária Lujzát. De a fenséges frigy létrejöttét portré párral hangsúlyozó ábrázolás papírmasé szelencéken is gyakori volt Napóleon császársága idején.

34 Pikszisünk kettős portréját a szépen kidolgozott dekoratív részletek teszik megkapóvá. Német nyelvű feliratok azonosítják a császári párt. A szelence minden bizonnyal osztrák munka. 4. kép. Szelence Poniatowski halálának ábrázolásával A Napóleon témájú szelencék csoportjába tartozik közvetve az a darab, melynek fedele Józef Poniatowski lengyel herceg halálát ábrázolja

35 (4. kép). Poniatowski a napóleoni hadak hősiesen küzdő parancsnoka volt, aki a lipcsei csatában lelte halálát. E tárgy az elsősorban a lengyel nép szívében élő Poniatowski-tisztelet szép emléke; magyarországi fellelhetősége pedig a több száz éves lengyel-magyar barátságra is példa. Akárcsak a magyarság történelmében, Lengyelországban is volt egy időszak, amikor a politikai megújulás reménye Napóleonhoz fűződött. Időrendben a lengyelek szőttek előbb álmokat a francia segítség sikeréről, majd ezt követően - éppen a lengyel példa nyomán - aktivizálódtak Magyarországon a hasonló elképzelések. A 18. század végén felosztott, idegen megszállás alá került Lengyelország azon rétege, amely a társadalmi haladás híve volt, sietett felajánlani szolgálatát a lengyel belpolitikába beavatkozó Porosz- és Oroszország ellen fellépő francia császárnak. A napóleoni lengyel hadak főparancsnoka a lengyel király rokona, Józef Poniatowski herceg lett, aki eleinte vonakodott meghódolni Napóleon előtt, majd 1807-ben végül elfogadta a hadügy vezetését, s ettől kezdve haláláig szolgálta Napóleon érdekeit, bízva abban, hogy ezzel saját hazájának újbóli függetlensége előtt egyengeti az utat. Napóleonnak attól kezdve lett nagy szüksége a „lengyel ütőkártyára", amikor a háború Lengyelország területére tevődött át. De a lengyel katonáknak nemcsak hazájuk területén kellett harcolniuk, hanem részt kellett venniük a francia császár többi katonai kalandozásában is. Józef Poniatowski a napóleoni háborúk legendás alakja lett. Kis létszámú csapatával visszaverte a Varsó ellen vonuló osztrák sereget. 1812-ben, amikor a francia sereg Moszkva alól kénytelen volt visszavonulni, Poniatowski megmaradt katonáival Napóleon után ment. A döntő csatára 1813. október 16-ától került sor. Három napon át zajlott Lipcsénél a század legnagyobb katonai összecsapása, az ún. „népek csatája". A kilátástalan küzdelemben Napóleon végül elrendelte a visszavonulást, melyre az Elster folyó 34 Ács P., 1994/a38. 35 Téglatest formájú, zsanéros fedéllel. Szaru, préselt. H.: 8,8 cm, Sz.: 5,2 cm, Ma.: 2,5 cm. Felirat: MÓRT DE PONIATOWSKI. Jelzetlen. HOM Iparművészeti Gyűjtemény Ltsz.: 2002.1.3. 214