A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

keztek, nem pedig „agrár-munkások".) Nagy Ferenc hasonló fontos döntése volt a közgyűléssel megszavaztatni az új városi köztemető létrehozását, helykijelölését. 31 kh. terület már rendelkezésre állt a Szentpéteri országút nyugati részén az ún. Veres Bugyik határrészben, amelyhez még 39 kh.-at vásárolt a város. 1913-tól így 70 kh. terület állt a város rendelkezésére az új köztemető kialakítására.

33 A döntés azért volt fontos, mert az új helykijelöléssel egy időben Miskolc 13, másutt lévő és működő temetőjének felszámolásáról is határoztak.

34 A háborúval összefüggő, a város építészeti képét változtató építkezés a háborús barakk-kórház kialakítása volt a Sajó város felőli oldalán. (Ez később olyan nyomornegyeddé alakult - több átépítés, felújítás után - amellyel a város a 20. század folyamán érdemben nem sokat tudott kezdeni.)

35 Az ún. kolera-kórház temetőjét a Sajón túl alakították ki, amelynek egykori kápolnamaradványai és töredék síremlékei a Hősök napján a megemlékezés helyszínéül szolgálnak. A háború idején és az azt követő igen nehéz években (1917-1922) Szentpáli másodszor került vissza a város polgármesteri székébe. Tevékenységének java részét a szociális gondoskodás tárgykörébe sorolhatjuk. 1920-192l-ben a Felvidékről nagy számban érkező menekülteknek előbb a Vay úton, majd a Halickán építtet 50, illetve 78 különböző nagyságú, de vízzel és gázzal is ellátott lakásokat. (Továbbépítője a későbbi polgármester Hodobay Sándor, akiről az egész lakótelepet elnevezik.) Szentpáli István időszakának végén, 1921-ben készítette el Warga László budapesti mérnök-tanár, az egyetem városrendezési tanszékének vezetője Miskolc új városrendezési tervét. A város 1920 elején írt ki pályázatot Miskolc általános rendezési tervének elkészítésére. Bár több jeligés pályázatot nyújtottak be (Avas-alja, Arany jövendő) jobbára a nyertes pályázat térképi részleteit ismerjük Horváth Béla közlésében. 1958-ban Miskolc újjáépítésének történetét feldolgozó tanulmányában a szerző öt részlet-fotót is közöl a térképről, feltüntetve, hogy annak eredeti változata a városi tanács birtokában (térképtárában?) található.

36 Az elfogadott terv - Horváth Béla megállapítása szerint - 25 éven át volt alapja a városrendezésnek, s ezt 1949-ben váltotta fel új terv, amely azonban már nem a „régi" Miskolcban, hanem a kerületekre osztott „új" Miskolcban gondolkodott. Tehát az 1920-1940-es évek miskolci építkezései-beruházásai a Warga-féle tervnek megfelelően(?) készültek. A terv az akkori várost 12 övezetre osztotta fel. Megkülönböztette a zártsorú, a félig zártsorú, az előkertes zártsorú, a félig előkertes zártsorú beépítést a szabadon álló beépítéstől. Megkülönböztette a gyári városrészt a gyárak övezetétől. Külön övezetet képeztek a parkok és erdők, a játszóterek, a folyók és patakok, valamint a régi és az új középületek. „A terv vázát zöldövezeti rendszere képezi - írja Horváth Béla. A Warga-féle terv kimagasló értékei éppen ebben vannak. Ő már 1921-ben abból indult ki, amit ma hőn óhajtunk: az egészséges lakótelepekből. Nem vezethette más törekvés terveit, amikor a Szinva-völgyre merőleges, többszörös zöldövezeti gyürüt megalkotta a gyár és Miskolc belvárosa között. Elképzeléseit az övezeti beosztás mutatói is igazolják. Arra is volt gondja, hogy a völgyre haránt zöldsávok az intenzívebben szennyezett részen, 150 m szélességben húzódjanak, míg máshol 30-40 m-re korcsosította el, törekedett tehát a realitásokra. A gyűrűs zöldövezeti rendszerbe kapcsolódott volna be az Avas, a Népkert, általában minden belvárosi zöld folt, és HalmayB.-LeszihA., 1929. 137. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 17. kgy./1913. DobrossyL, 1996.254-264. Horváth B., 1958., 124-127. 184