A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

Adler-Lippay-elképzelés megfogalmazta. A város keleti, akkor még nem beépített, csupán néhány ipari üzemmel „terhelt" térségét „betelepítette" az átvezető főút mellett térből induló utcákkal, külön úthálózattal. (Az elképzelés töredékeiben sem valósult meg.) A várostörténet-írás eddigi sajátos eredménye, hogy a levéltárban fellelhető 1894— 1898 közötti iratok (polgármesteri megbízás a két miskolci mérnök részére, az általuk elkészített emlékirat, annak mellékletei, nyomtatásban is megjelent közgyűlési jegyzőkönyv) értelmezhető egységet képeznek várostérkép melléklet nélkül. Ezt nevezhetnénk a komplett Adler-Lippay-féle tervanyagnak. A múzeum viszont őriz egy térképet, amelynek nincsen iratmelléklete, de a rajta ábrázolt rendezési elképzelések megfelelnek annak, amit a Mérnök és Építész Egylet Budapestről hivatalosan eljuttatott Miskolcra. Horváth Béla a térkép ismeretében, valamint a kézírások összehasonlítása után 1958-ban a következőket írja: „A város első szabályozási terve 1897 januárjában készült el Budapesten, aláírói között találjuk Lechner Lajos mérnököt, feltehetően, mint tervezőt."

15 Lechner neve és munkássága ismerős, hiszen ő (is) részt vett budapesti általános városrendezési tervre kiírt pályázaton (ezen nagydíjat kapott), majd ő készítette el az Andrássy út kiépítésének tervét. 1879-ben Szeged - árvíz utáni - rendezési tervének elkészítése is az ő nevéhez fűződik. A fővárosi középítkezések igazgatójaként szerzett tapasztalatai alkalmassá tették Őt (és munkatársait) arra, hogy mindössze két helyszíni szemle alapján térképre vetítse elképzeléseit Miskolcról. A térképhez tervanyag azért nem készült, mert Miskolcról csak szakvéleményt kértek, másrészt ha elképzeléseit Miskolcon elfogadják, megbízást már nem adhattak volna neki, mert 1897. január 18-án (néhány nappal a miskolci térkép aláírása után) meghalt. Iglói Gyula 1992-ben megjelent munkájában bemutatta és elemezte Miskolc 19. századi városrendezési terveit és építési szabályzatait.

16 Feltárja a levéltárban fellelhető anyagot, s gyakorta idézi a korabeli miskolci sajtót. A Szabadság c. lap 1897. február 13-ai számában (tehát Lechner halála után) írja, hogy „az Adler-Lippay-féle tervezetbe az utcák hálózata meg van jelölve a Sajó partjáig; ennél fogva a tervezet készítői eléggé magas és előrelátó álláspontra helyezkedtek. A budapesti magyar mérnök és építész egylet ennél magasabb álláspontra nem helyezkedhetett. A városi képviselőtestület legközelebb tartott közgyűlésében előterjesztették a nevezett egylet szakvéleményét és javaslatát. Ebben a javaslatban a Pecze és a Szinva szabályozásán kívül nem találunk olyan magasabb látókörről tanúskodó új dolgot, amely az Adler-Lippay tervezetben föl nem található." A miskolciak, a budapestiek tervezete, ül. elképzelései mellé aztán a város építészeti bizottsága csinált még egy harmadikat. S mert a város a rendezési tervek egyike mellett sem tudott állást foglalni anélkül, hogy ne döntött volna a vízvezeték és csatornahálózat építése ügyében, kikérte a belügyminisztérium állásfoglalását. A városrendezés ügye innentől „tengerikígyóvá" változott. A belügyminisztérium a megyei törvényhatóságot tartotta illetékesnek, az viszont a kereskedelemügyi miniszter véleményét gondolta kikérni, s azt fogadta volna el irányadónak. Közben a tervezett új utcanyitásokkal, illetve a terület-kisajátításokkal a város számos ingatlantulajdonossal perbe keveredett. 1901 végén közgyűlési határozat ismerte el, hogy a városépítési és városrendezési „szabályrendeletek jóvá nem hagyásának indoka az, hogy (azok) az anyagi magánjog szabályaival és a kisajátítási törvénnyel össze nem egyeztethető."

17 Az ügy két évtized elteltével visszajutott oda, ahonnan elindult: „Miskolc város szabályozási (város15 Horváth B., 1958. 123-125. 16 Iglói Gy., 1992.323. 17 Iglói Gy., 1992.87. 178