A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

kálat elkészítése mennyi időt és költséget igényel."

13 A két szakmérnök 1894 decemberére 10 fejezetből álló „Emlékirat"-ban foglalta össze elgondolásait, amelyek térképi mellékletekben is megjelentek. A tervet készítők abból indultak ki, hogy a város rendkívül előnyös geográfiai helyzete olyan adottság, amelyet kihasználva Miskolc a modern ipar, kereskedelem és kultúra gócpontja lehet, vonzerőt gyakorolhat a megyére, közvetlenül pedig a városban megtelepedni szándékozók számára is. Három szempont kihangsúlyozása mellett - a város hosszú távú településfejlődésének biztosítása, a település adott pénzügyi helyzete, a városlakókra hárítható teher - felvállalják, hogy túl kell lépni azon az ősök által képviselt szemléleten, hogy „úgy van jól, ahogy van" még akkor is, ha a szabályozás „talán csak egy évszázad alatt lesz végrehajtva". Tehát a terv - amely három fő területre koncentrál - megvalósulásában egy évszázaddal előbbre tekint. Első feladatnak az épületek szabályos és végleges utcavonalba történő „beigazítását", tehát a meglévő utcák építészeti képének rendezését tartják. Második - ennél fontosabb - feladat új utcák megnyitása, ül. nyomvonalainak kitűzése a még be nem épített részeken, s ezzel együtt a teljesen rendezetlen ház- és utcacsoportok átalakítása, ha kell, kisajátítás és lebontás árán is! (Tehát azt a „várostakarítást", amit az árvíz nem végzett el, a város egyes részeinek szanálásával szükséges megtenni.) A harmadik feladat a város területén átvonuló vízfolyások szabályozása. Az évtizedek múlva használni kezdett fogalmak, mint a „komplex szemlélet", vagy „organikus városépítészet" tartalmukban itt már jelen vannak. „A csatornázás és vízvezeték kérdésén kívül a közúti vasút létesítése is elodázhatatlan szükséget képezvén, ennek tekintetbe vétele hasonlóképpen irányadó volt a szabályozás megoldásánál" írják. „A Széchenyi-utcza a városi élet egyedüli képviselője, mert a szórakozók s idegenek csak itt hullámzanak, sőt még az élelmi czikkek piacza is ide szorul össze; ...a város többi utczái valóságos hamupipőkék a Széchenyi útczához képest, ami különben szintén tarthatatlan állapot." A főutca tehermentesítése (és nyomvonalának meghosszabbítása mellett) felvetik, hogy „a város hosszában a főutczával párhuzamosan egy második főközlekedési vonal nyittassák (meg) és az élelempiacz is ide helyeztessék át." Ez hosszú távon az ún. északi tehermentesítő kialakításának koncepciója. Az adott helyzetben viszont ők a Búza tér-Horváth L. u.-Palóczy L. u.-Kishunyad u.-Vöröstemplom (Szent Anna templom) párhuzamos utca kialakítását fogalmazzák meg, illetve szorgalmazzák. Hasonlóan fontos gondolatot vetettek papírra (és térképre) a folyóvizek szabályozásáról. „A Szinva jelenlegi medre tágas és elég gyors lefolyást biztosít a nagyobb vizeknek is." Tehát a meder kanyarulatainak levágását, kövezett fenékcsatornát, s a malmok, malomárkok megszüntetését tartják fontosnak. A Szinvának, mint „élő-víz"-nek a befedése fel sem vetődik, szemben a Pecével, amelynek két ágát (Fábián-Fazekas-Palóczy-RégipostaKirály u. és Kishunyad-Major-Palóczy-Rozmaring u.) egy-egy kilométeres csatornában vezetnék a Szinvába, s a város északi részét átszabó ágait, ül. medreit így be lehetne tömni, mint ahogyan az a terv elkészültét követően hat-hét évtizeddel később, az 19601970-es években megvalósult. Miskolc a 19. század végén temetőgondokkal (is) küzdött. A temetők jelentős részét már vagy körbeépítette, vagy megközelítette a város. (Az Avassal kapcsolatos későbbi nagy tervek komolyan vetették fel az avasi református temető megszüntetését is.) A tervezők a következőképpen gondolkodtak: „Városunk terjeszkedési iránya határozottan kétfelé konstatálható: ti. a Sajó völgye felé, keleti irányban, és Csaba felé, délkeleti 13 B.-A.-Z. m. Lt. 1902/a. 7812/1894. kgy. 176