A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

ram a nehézkes, költséges és lassú bürokratikus ügyrendnek és eljárásnak a személyes felelősség elvének következetes érvényesítése mellett megszüntetését; valamint a községi törvény olyatén módosítását, mely szerint a község népének anyagi viszonyai és műveltségi fokához képest az alkotmányos intézmények sorában életerős gyökeret verjen, és valóságban foganatosítható s a jelenleg nagyban felszaporodott költségek lehető kímélésével végrehajtható is legyen stb., stb. Mindmegannyi életrevaló, nagyfontosságú vezérelv, melyet ma már nem egy párt, hanem a közvélemény, a nemzet zöme vall magáéinak. Minthogy azonban megvalósításuk mindeddig nem sikerült: közigazgatásunk ma sem jobb, mint amilyen a »zempléni pontok« idején volt... Zemplén megye bizottságában az értelmiség erősen van képviselve. A viriliseknek rendszerint több mint egyharmad része magasabb értelmi qualificatiója alapján a kétszeres adóbeszámítás kedvezményében részesül. S ennek dacára vármegyei közgyűléseink épp oly sivár benyomást tesznek a szemlélőre, mint ama felvidéki megyék gyűlései, melyeknek közönsége nagyobbára a körjegyzőkből és az értelmetlen falusi bírókból telik ki. A vármegyeház nagyterme csak akkor telik meg, ha választani kell, vagy ha - mint köznyelven mondják — valami »hecc« van készülőben. Ha választás van, ezzel többnyire eltelik a gyűlés első napja. A második és esetleg a harmadik napon, amikor a szó igaz értelmében vett önkormányzati ügyek elintézésére kerül a sor, a vidéki bizottsági tagoknak már hűlt helyük, s a tisztviselőkön kívül legfölebb egy-két Ujhelyben lakó tag lézeng a teremben. Hagyján, ha legalább a közgyűlés által választott bizottságokban volna eleven, pezsgő élet. De alig adnak magukról életjelt... Hogy nagyobb községeink is mennyire hátra vannak maradva, azt külső képük árulja el. A piszkos, kövezetlen vagy különböző nagyságú, borotvaélű kövekkel burkolt, kátyús, rosszul vagy éppen nem világított utcák; az elhanyagolt mezei utak; a rendetlen építkezés; a kihalt piac, ahol az az egy-két kofa lopja a napot, kinek összes áruba bocsátott portékája nem ér annyit, amennyit kereshetne két kezével egy nap alatt, ha kedve volna dolgozni; a ronda középületek; a rongyokba burkolt koldusok nagy serege; a városban lézengő, egy-két egyenruhás rendőr, kinek ábrázata, járása, magatartása világosan elárulja a semmittevést - mindmegannyi ismertetőjelei a nyomorúságos községi administratiónak." Ugyanez a kritikus hangnem folytatódik a megye közegészségügyének: a halálozási mutatók, a falvak rendezetlenségének, a csatornázás hiányának, a járványok vagy az orvosok alacsony számának számbavételekor, ami lehetőséget ad az életmód és életforma néhány elemének felvázolására is. „Népünk életmódja általában nyomorúságos. Szegénysége és műveletlensége életmódjában nyilvánul. A legkedvezőtlenebbek e tekintetben a viszonyok a szirmai, sztropkói és homonnai járásokban. Az oroszok szénaboglyához hasonló házai alacsonyak, ablakaik kicsinyek, s inkább világításra, mint szellőztetésre használtatnak. A szellőzetlen, bűzös lakások túlzsúfoltak, s a háziállatoknak is hajlékul szolgálnak. Az alsó, magyarlakta járásokban az építkezés egészségi szempontból kevésbé kifogásolható; de a lakások légköre, különösen télen át, 36 Az 1875-ben elfogadott zempléni pontok vonatkozó szakaszait Ballagi csaknem szó szerint veszi át. Vö.MéreiGy., 1971.88. 37 A vármegyei törvényhatóságnak, miként Sárospatak képviselőtestületének Ballagi is tagja volt, ami leírásainak szemléletességét, illetve hitelességét biztosítja. 38 Ballagi i. m. (Zemplén...) 58-59, 62-63. 142