A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSÍKI Tamás: Zemplén vármegye dualizmus kori rajza (Egy 19. század végi szöveg értelmezéséhez)

lózat is csak a papiroson van meg, amelyet nemcsak bizonyos területek mentesítésére, hanem öntözési célokra is fel lehetne majd használni. " S ebben a témakörben fogalmazza meg legélesebb kritikáját Ballagi az elmaradottsággal, az emberi tudatlansággal és nemtörődömséggel szemben. A tárgyilagos hangnem is némiképp módosul, miközben a megye állattenyésztéséről szólva kiemeli, hogy „A törvény szerint egyes vagyonos községeket, melyekben az állattenyésztés nagy terjedelmű, a miniszter állatorvos tartására kötelezhet; nagyobb terjedelmű állattenyésztést űző több község pedig ú.n. körállatorvos alkalmazására volna kötelezhető. Nálunk a törvényben jelzett község van akárhány; de azért körorvos egyetlen egy sincs, s az összes állatorvosi személyzet a Zemplén vármegye területén működő állami kerületi állatorvoson kívül 2 vármegyei, 2 községi és 2 magánállatorvosból áll. Eme körülménynek tulajdonítható, hogy a járványok lehet mondani évenkint megtizedelik az állatállományt. Ha a Bodrogközön egy sertés elhullott orbáncban, gazdája a törvény követelményével mitsem törődvén, az esetet nem jelenti be a közigazgatási hatóságnak - minek is jelentené különben, mikor az úgy sem tesz, mert szakértő közegek hiányában nem is tehet semmit a ragály tovább terjesztése ellen; hanem belöki a dögöt a Bodrogba, s az ily módon megfertőztetett víz által a Bodrogköz összes sertésnyájain végignyargal a ragályos betegség. A sertésorbáncon kívül a lépfene, a sercegő üszök-kór s a száj- és körömfájás úgyszólván rendes látogatója a gulyák és nyájaknak, s már annyira megszokott, hogy nem tesznek ellene a gazdák semmit, annyival kevésbé, mert nincs kihez fordulniok tanácsért és útbaigazításért." A mezőgazdaság állapotából, illetve eltartóképességéből indul ki Ballagi, amikor a megye iparáról szól. A házi- és kézművesipart helyezi előtérbe, amely Zemplénben a 19. század végén is meghatározó maradt. S ennek differenciált funkciójáról, a paraszti árutermelésben betöltött szerepéről, a háztartások szerkezetével való összefüggéseiről vagy az életformát befolyásoló következményeiről olyan megfigyeléseket tesz, amelyek pl. a protoindusztrializációt vagy a dualizmus kori regionális iparfejlődést előtérbe helyező újabb: lokális vizsgálatok számára is hasznosak lehetnek. (S mindezzel összefüggésben, e szakaszokban kerül leginkább előtérbe a korabeli életmód és mentalitás elemeinek szuggesztív megjelenítése.) „ Vármegyénkben az éghajlati és talajviszonyok s az anyagi jólét hiánya régidő óta mint iparfejlesztő tényezők szerepelnek. Ha a bodrogközi, harangodi, általában a természet által jó földdel megáldott ember kihúzhatja is a telet trágyahordással és favágással, sőt némelyik jóformán a heveréssel, a felvidéki tótnak és ruthénnek hosszabb a tele, rosszabb és kevesebb a földje, sőt a nagyobb résznek földje sincs, ennélfogva az év minden szakában dolgoznia kell, hogy éhen ne haljon; a háziiparral segít magán úgy ahogy. Hajdanában a köznép asszonyai az uraság házában sajátították el a szövés mesterségét. Ma is ismerünk még tisztes matrónákat, akiknek otthon készült a fehérneműkelengyéjök. A hosszú őszi és téli estéken a család nőtagjai a cselédekkel és zsellérasszonyokkal összeültek, s szorgalmasan szőtték-fonták azt a vásznat, melyei a rozsnyói fehérítők - mert többnyire hozzájuk vitték fehéríteni — nem győztek eléggé dicsérni. Ki is szolgált az a vászon három nemzedéket becsületesen, sőt egy kis maradék még a szépunokáknak is jutott belőle. Uo. 20-21. Uo. 27. 140