A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

†TAKÁCS Béla - VERES László: A szoldobágyi és szelestyei üveghuták története II.

60-as ord. karaffina 3 45 Kristály üvegek summája Följebb irt üvegeknek summarius extractusa: Táblák Karikák Zöld üveg kötés Kristály hutai száz 62 17/30 1/6 93 52 3/5 Schok Az ára Rf. xr. 22 1/6 8/20 33 51 18,650 159 6 4,566 228 18 62 17/30 1/6 93 52 3/5 Az egész üvegeknek summája 515 7 3/5 A felsorakoztatott inventáriumi adatok alapján egy jól prosperáló, változatos termékskálájú üveghuta képe rajzolódik ki előttünk. Más korabeli üveghuták történetének ismeretében állítható, hogy a 18. század eleji Magyarországon a legmagasabb szintű termékelőállítás a Károlyi család üveghutájában folyt. Az üzem tükörüveg kivételével szinte minden üvegáruval ellátta Erdély lakosságát, de jutott belőlük a debreceni, szatmárnémeti, nagykárolyi és nagyváradi lerakatokon keresztül Kelet-Magyarország népének is. E városok kereskedői közvetlenül is vásároltak, illetve rendeltek a hutától. így többek között 1725 novemberében Helbenstrait Jakab nagyváradi üveges vörös és kék zsinóros talpas poharakat és hunas poharakat kért Szoldobágyról. Több adat bizonyítja azt is, hogy a huta termékeit a Tiszán tutajon szállították Belgrádig, majd onnan tovább is a Dunán Olténiáig.

17 A szoldobágyi huta „idegenforgalmi látványosságának is számított. A környékbeli főúri családok gyakran meglátogatták és gyönyörködtek benne. Szívesen rendeltek a huta termékeiből. A nemesség körében az ablakok üvegezésére használt üvegkarikák és a lábas poharak (vagyis talpas poharak) voltak kedveltek, amelyek nodusát színes czüküvel díszítették velencei modorban. Az egyik főúri megrendelésből értesülhetünk arról, hogy a hutában üveggombokat is készítettek. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy olykor-olykor a környék iskoláinak diákjai is felkeresték az üzemet. 1736-ban pl. „a becsületes szatmári deákok" mentek oda experientiae gratia. Ekkor a bérlőt külön utasították arra, hogy „az minemű játékos vagy hasznos edényeket kívánnak csináltatni (a deákok), a mesterekkel megcsináltassa."

18 Nemcsak az üzem, hanem az egész hutatelepülés különlegességnek, látványosságnak számított a maga korában. Egy 1743-ból való inventárium részletesen bemutatja az üzemet és a körülötte kialakult települést. A forrás ipar- és művelődéstörténeti jelentősége miatt célszerűnek tűnik szöveghű közlése, idézése:

19 „Az huta valamint felállíttatott oszlopokra és falak helyett jó vastag barna fákkal, melyek oly sűrűen vannak felállítva palánk módjára, hogy ember ki s bé ne járhasson rajta, környül vagyon véve, mostan is minden hiba nélkül találtatott, az fedele sendelyes és még fél viseltében sincsen. Vajon pedig azon hutában első téglábul és termés kőből rakott egy nagy, kétszájú kemencze, melyben kétfelől fát szárasztanak. A második által ellenben, az is téglából való, béka sót égető kemencze. Közepin az hutának vagyon az kristály és zöld üvegek materiáját főző kemencze, hat egyszersmind dolgozható legények külön-külön levő helyeivel, vagy műhelyeivel, csütartó hat shcrim vasakkal, és hetedik az inasoké. 17 Vö. Bunta-Katona i. m. 76. 18 Takáts i. m. 63. 19 A leírást vö. Kárjfy i. m. 375-378. 123