A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

A feltárások során nagy mennyiségű a bükki kultúra településéhez köthető leletanyagot találtak, melynek a lehetőségek szerinti komplex feldolgozása és bemutatása volt a szerző szakdolgozati témája (CSENGERI 2000).

5 Jelen tanulmányba a bükki anyag legjelentősebb részét képező kerámialeletek régészeti szempontú feldolgozásának eredményei kerültek bele rövidített és aktualizált formában. A mellékletek a leleteknek egy szerény részlét mutatják be. A cikkhez kapcsolódik Szakmány György geológus munkája az egyes kerámiatípusokon általa végzett petrográfiai elemzésekről (SZAKMÁNY 2001, ebben a kötetben).

6 A későbbiekben remélhetőleg a leletanyag többi részének, és a feldolgozás során tett észrevételeknek a részletes ismertetése is megtörténhet. A lelőhelyen a későbbi kultúrák megtelepedése és a talajművelés jelentősen megbolygatta a bükki települést, az ásatás alkalmával rétegeket nem tudtak elkülöníteni. A feltárás ásónyomos módszerrel történt, a neolitikus és rézkori leletek többsége nem objektumokból származik. Az I-XI. szelvényekből mintegy 10 000, a bükki kultúrába sorolható kerámiatöredék ismert, amelyeknek több mint 90%-a ásónyomokból került elő. A kerámiaanyag feldolgozása során több nehézség is adódott - pl. a neolitikus és rézkori házi kerámiák egy részének egymástól való elkülönítése, valamint a korábban elvégzett selejtezések nem megfelelő dokumentálása. Emiatt számadatok az értékelésben többnyire nem szerepelnek. A bükki kultúrával foglalkozó monográfiájában Jan Lichardus „bükki standardkerámia-kategóriákat" állított fel („Bükker Standardkeramik", „BSK 1-11", LICHARDUS 1974, 66-68), melyeket azonban nem vettünk át, a feldolgozás során más árutípusokkal dolgoztunk. A felsővadász-várdombi díszített kerámia esetében 2 („a"-„b"), a házi kerámia esetében pedig 7 („A"-„G") kerámiatípust állapítottunk meg a külső jegyek alapján (1. alább).

8 A kerámiák többségére a talajszennyeződések, esetenként pedig tartalmuk üledékei rákövesedtek, melyeket a kémiai vizsgálatok lehetőségének reményében annak idején nem távolítottak el. Ennek hátránya, hogy sok esetben lehetetlenné teszi a kerámia látható soványító anyagának megállapítását. Valójában tehát csak nagyobb mennyiségű vékonycsiszolat elkészítésével, illetve kémiai vizsgálat elvégzésével lehetne az egyes kerámiatöredékeket pontosabban besorolni, és valószínűleg több kerámiakategóriát elkülöníteni. Megemlítendő az is, hogy ez irányú kémiai vizsgálatok hiányában a szerves anyaggal történő soványítást meglehetősen kevés alkalommal, csak a lát5 Az előkerült bronzkori régészeti anyagot az ásató, Koós Judit dolgozza fel. A bükki leletanyag feldolgozásra való átengedését és a munka során nyújtott segítségét ezúton is szeretném megköszönni. 6 A vizsgálatok elvégzéséért és segítőkészségéért köszönettel tartozom dr. Szakmány Györgynek, az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszéke munkatársának. 7 A kerámiaanyag restaurálását Z. Abonyi Judit restaurátor (HOM) végezte. A feldolgozás során nyújtott hathatós segítségét ezúton is szeretném megköszönni. Az inkrusztált kerámiák különböző színű betétein, az előkerült festékrögökön és a festett felületű töredékeken kémiai elemzést is végeznek a Magyar Nemzeti Múzeum (a továbbiakban MNM) Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztályán, illetve a Debreceni Egyetemen. A vizsgálatok még folyamatban vannak, így ezek eredményeiről egyelőre nem tudunk beszámolni. A lelőhelyen 1983-ban előkerült és a neolitikumba sorolt temetkezés antropológiai vizsgálatát K. Zoffmann Zsuzsanna végezte, aki a zsugorított helyzetű kettős férfisírt embertani jegyei alapján az AVK-körhöz kötötte (K. ZOFFMANN 2000). A feltárás nagyrészt ásónyomokból származó állatcsont-anyaga nem elérhető, azon archaeozoológiai vizsgálatok nem történtek. Az őskori települések lakóinak csonteszközei viszont megmaradtak, meghatározásukat, elemzésüket Bartosiewicz László végezte el. A települések pattintott kőanyagát T. Biró Katalin dolgozta fel (T. BIRÓ 1987; uő. 1998), a csiszolt kőeszközökről és a szerszámkövekről Horváth Tünde adott leírást. Mindannyiuk segítségét köszönöm. Az eredmények a már hivatkozott szakdolgozatban szerepelnek (CSENGERI 2000). A kerámiaanyag eddig leltárba vett része a 98.1.1-98.1.1591. számokon szerepel (HOM, ltsz). 8 A közülük petrográfiai vizsgálatnak alávetett típusokról 1. SZAKMÁNY 2001, ebben a kötetben. 74