A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

É. KOVÁCS László: A hagyományművelő Tompa mint hagyományalany

Megjegyzés: Orbán Ferenc ragályi lelkipásztor Tompa kedves barátja, Soós Lajos pedig keleméri utódja volt. Tompa és vendégei Hideg téli délután volt. Tompa kinézve az ablakon észreveszi, hogy vendégek közelednek, Száraz-völgy paptársai, hárman. Vastag gyertyát vesz elő, meggyújtja és a szépívű Fazola-kályha rostjára helyezi. Megy a vendégeket fogadni. - Gyertek, gyertek! - hívja őket szíves szóval a hideg szobába. - Szinte megéreztem, hogy jöttök. Most gyújtottam be éppenséggel. Meleg lesz itt mindjárt, ne féljetek. Literest tesz az asztalra, jó poszobai pálinkával. Tölt, koccintanak, iddogálnak. Látják a tűz lobogását a kályha résein, melegét bár még nem igen érzik. Tompa csak töltöget, kínálgatja őket, beszélgetnek. Jó néhány körrel apad már az üveg, amikor így szól a többihez: - Várjatok egy kicsit! A tűzről majdnem, hogy elfeledkeztem. Teszek már rá! - Isten ments! - mondja az egyik vendég. - Egy darabot se többet! - kérleli a másik, meleg van már itt így is.

8 Tompa és a siketnéma párbeszéde Tompa igen jó emberismerő volt, az alábbi történet is bizonyítja. íróasztalánál dolgozott éppen, közel az aprócska ablakhoz, kihasználva a beszűrődő kevéske világosságot. Látta, hogy koldus lép be a kapun, az akiről úgy hírlik, hogy siketnéma. Figyeli, figyeli. Az első kopogtatásra választ sem ad, mintha nem hallaná, a másodikra keményen szól: - Szabad! Az idegen belép, hallgatva álldogál. Tompa ültében hátranéz, és még keményebben szól: - Mióta vagy siketnéma? - Három esztendeje - vágja rá az idegen nagy ijedten.

9 Hogyan került Tompa Hanvára Hamvay Károly földesúr a hanvai református egyház főgondnoka volt. Aratás volt. Hamvay hazafelé ballagott aratóival a tarlóról. A hold már feljött a láthatáron, éppen Kelemér irányában. Az úr elöl ment a fiatalokkal, akik a hajnalban kezdett napi nehéz munka után is vidámak voltak, tréfálkoztak egymással. Ebből kifogyva nótázásba kezdtek: Virágos kenderem elázott a tóba, Ha megcsaltál, hozzánk ne járj a fonóba! Vékony a len szála, el is szakad könnyen; Hittem a szavadnak, meg is bántam szörnyen. Ne lesd el az orsóm, mert ki sem válthatom! Úgy fáj az én szívem, hogy ki sem mondhatom... Majd amikor nem fáj az én szívem tája: Megmondja, megmondja temetőm fejfája! 8 Adatközlő: Szendrei Sándor Putnok, (szül. Dövény, 1921. + Putnok, 1995.) 9 Adatközlő: Czakó István Hét 574