A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

É. KOVÁCS László: A hagyományművelő Tompa mint hagyományalany

Tompát most még nem mint hagyomány mű ve löt, nem a kiváló prédikátort, ének-, ima és egyházibeszéd-írót, hanem mint hagyományalanyt kívánom bemutatni. Azt, hogy a halálát követő 130 év elteltével hogyan él Tompa, e szomorú sorsú, hányatott utóéletű ember a gömöri nép halványuló emlékezetében. Tompának híveiről, paptársáról, barátairól, azok emberi gyengéiről és gyarlóságai­ról mintegy száz bizalmas vallomása kerül elő a halála évében letétbe helyezett és ötven év múltával 1918-ban felbontott Fekete könyvben. A Fekete könyvet addig a jászóvári premontrei apátság őrizte. Felbontás után a költő végakarata szerint a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tulajdona lett. Mindaddig irodalmi érdekességeket igéző titok volt. A felbontás ezért általános csalódást keltett. Szövegét egészében a Budapesti Szemlében jelentették meg. Ebben áll a magyarázata, hogy a tényleges tartalmáról csak az olvasók szűk köre tudhatott. így születhetett és terjedhetett el a Tompa titkos végrendeletéről kelt többváltozatú legenda, sok találgatást, téves közhiedelmet kiváltva. A Fekete könyv másodszor Tompa Mihály összes művei című kötetben jelent meg. Ám sem ez, sem ennek sajtóvisszhangja, de még a költő halálának 100. évfordu­lóján történt hanvai sírfelbontás sem győzte meg a közvéleményt, hogy Tompa nem ha­gyott titkos végrendeletet, hogy nincs távlati időkre szóló jövendölés sem, hogy ez az írás nem más mint sajátos korrajz és kései életrajzi adalék. Panka Károly 1940-ben megjelent Tompa az anekdoták tükrében című könyvében mintegy negyven olyan történet olvasható, melynek közlői a költő barátainak, diáktár­sainak, pályatársainak, tanárainak leszármazottai köréből kerülnek ki. A Fekete könyvben olvasható kritikus társadalmi helyzetkép és a Panka Károly által összegyűjtött anekdoták - a költő által és a mások által róla elmondottak - együt­tesben elfogadható képet adnak őróla, az emberről. Sokáig nem gondoltam, hogy Tompa életútjának vannak még széles körben isme­retlen (publikálatlan) epizódjai. Két évtized alatt azonban nagyobb erőfeszítés nélkül si­került többtucatnyi történetet összegyűjteni, néhány kivétellel egyszerű emberek apáról­fiúra hagyott emlékezéseit. Adalékok a Tompa Mihály fájához fűződő szájhagyományhoz Három szomszédos dél-gömöri falu - Kelemér, Gömörszőlős (1906 előtt Poszoba) és a határon túli Naprágy között szinte azonos közelségben a Bakoskut-völgyi erdő aljá­ban áll egy óriási tölgy. A mintegy 250-300 éves famatuzsálem ágait az idő számtalan­szor megcsonkította. Erről a fáról becses emléket őriz a szájhagyomány. Fükő Laci bácsi, a Diószeghy család egykori aratógazdája elbeszélése szerint ezt a fát régen Tompa Mihály fájának nevezték. Elmondta, hogy a költő és közeli barátai, a közeli földbirtokosok és papok gyakran kijártak oda pihenni, beszélgetni. 3 így emlegette ezt Babus Danyi bácsi is, aki olvasott ember volt és Tompa verseit betéve tudta szavalni. 1910 körül volt, hogy tarvágást végeztünk abban az erdőben. Az uraság igen a lelkünkre 2 Dalfüzér 1844. Tompa Mihály kéziratos, kottás népdalgyüjteménye. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1988. 3 Adatközlő: Fükőh László Kelemér 571

Next

/
Thumbnails
Contents