A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
PUSKÓ Gábor: A bejei pap (Tompa Mihály az egyházi jegyzőkönyvekben és a népi emlékezetben)
Hogy ezek igy legyenek, hitelesen bizonyítjuk Bejében 29 Martiusban 1841dik Évben Szombathy Jósefmsk. mostani pap Ijj. Pongo András msk Fő Gondónk előtt. Ns. Csiszár Mihály msk Ns. Pongo György V.Cúrator msk Erdeli Márton Doma István msk. Jegyzet. Később hihetőleg 1848-ik évben a fentebbi papi búza fizetés az akkori belső személyek bele egyezésével fixum - meghatározott mennyiségre változtatott. Fizet a papnak e szerint Beje -18 köblöt; 'Sór - 5 köblöt, Oldalfalu 6. köblöt, 2 vékát, öszvesen tehát 29 köblöt és 2 véka búzát. Az 1864ik évben Otrokocs Bejéhez leányosittatván, de csak ideiglenesen -fizet a bejei lelkésznek 6 köböl életet felét búzát, felét rozsot. I4 (Csak összehasonlításul jegyzem meg, igaz, a századfordulót kővető időszakból származó adatok alapján, hogy Felsővályban, a második legmódosabb gömöri egyházban a pap fizetése évi 80 köböl búza és 60 méter fa volt. 15 ) Bejei kutatásaim folytán adatközlőimtől gyakran érdeklődtem a régi templom felől. Az idősebb helybéliek valamennyien tudják - bár már nem láthatták - hogy az hol állt, s szinte valamennyien hozzátették, hogy „ott prédikált Tompa". Egyesek tudni vélik, hogy a templomban nem voltak székek, állva hallgatták Tompát, aki a szószékről hirdette az igét. A fenti jegyzőkönyvi adatok alapján tudjuk, hogy ez nem így volt, de esetünkben nem is azon van a lényeg, hogy ültek-e avagy álltak, hanem azon, hogy Tompa Mihályt hallgatták, hogy Tompa volt a papjuk és Petőfi is itt látogatta meg őt. Számon tartják azt is, hogy Szent-Iványi József egykori országgyűlési képviselő, aki századunk elején vásárolt birtokot Bejében, egy nagy, Tompa Mihályt ábrázoló festményt adományozott az egyháznak, melyet a parókián őriztek, előkelő helyen kifüggesztve. A festményt, mivel a falunak az 1970-es évek végétől nincs helyben papja, az üresen álló paplakból Gömörszkárosra vitték, s az ottani parókián őrzik. Tompával kapcsolatban két történet forog a bejeiek között közszájon. Az egyik egy szomorú eseményt - fia 1857-ben bekövetkezett halálát - örökíti meg. Sajnos, ezt a történetet már csak töredékesen sikerült rögzítenem. Ez a, nyilván sokak előtt ismert történet arról szól, hogy Tompának egyszer valaki megjósolta, hogy gyermeke halálát egy kút fogja okozni. Miután megszületett második gyermekük, nagyon vigyáztak, nehogy a gyerek a kút közelébe menjen, amit egyébként mindig gondosan lefedtek. De hiábavalónak bizonyult a nagy óvatosság, mert egyszer a kútra ráborulva, holtan találták meg a gyermeket. A másik egy vidám történet, mely Petőfi 1846-os látogatásához kapcsolódik. Említettem, miszerint Tompa Mihály a jegyzőkönyv tanúsága szerint emberségből többször jelesre vizsgázott, most arra hívnám fel a figyelmet, hogy remek humorérzéke is lehetett, s ha tréfáról volt szó, nem riadt vissza még attól sem, hogy barátait esetleg igen kellemetlen helyzetbe hozza. Az anekdota pedig így hangzik. „Mikor Tompát Bejében meglátogatta Petőfi, megkérte egyszer Petőfit, hogyha már itt van, prédikáljon ő a gyülekezet előtt. Ment is Petőfi előre, fel a szószékre. Oda szokták elkészíteni a Bibliát, meg az énekeskönyvet. No, amikor kinyitta a Bibliát, hát nem a Biblia volt az, hanem a szakácskönyv. Tompa tette oda neki. Az ecetes uborkánál nyílott ki. Hát aztán Petőfi feltalálta 14 A' Bejei, 'Sori, és Óldalfalvi eggyesült Ns Ekkla Protoculluma... 15 B. Kovács István; 1987. 80. 568
