A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PUSKÓ Gábor: A bejei pap (Tompa Mihály az egyházi jegyzőkönyvekben és a népi emlékezetben)

A BEJEI PAP Tompa Mihály az egyházi jegyzőkönyvekben és a népi emlékezetben PUSKO GÁBOR Bejei gyökerekkel bíró, tornaijai gyermekként gyakran hallottam emlegetni egy papot, aki egykor Bejében szolgált, majd később Hanvára került. Gyerekfejjel nem értettem, hogy ha szóba került ez az ember, miért mondogatják azt a felnőttek, hogy „hanvai pap hamvai Hanván hamvadnak el". Aztán akik ott voltak, amikor a nyughelyét felnyitották - ahogy azt meghagyta száz évvel azelőtt - mesélték azt is, hogy csupa gyermekjáték került elő a sírból. Történetek keringtek arról, hogyan döntötték le rimaszombati szobrát, majd állították fel évek múltán a városszéli parkban. Mindezt csak azért mondom el, mert úgy vélem, hogy Tompa Mihály emléke részét képezi annak a közösségi tudatnak, „gömörtudatnak", mely itt él bennünk, gömöriekben. Nem a hazáért és nemzetért aggódó költő, hanem a megfogható hús-vér pap, az ember, akit a bejei, keleméri, hanvai emberek úgy tartanak számon, mint dédapáik ismerősét, s akit néhány évtizede még az esténként összeülő öregek beszélgetéseikben is rendszeresen felemlegettek. Itt jegyzem meg, hogy ezt a „gömörtudatot" egy rimaszombati rendezvényen

1 fogalmazták meg a résztvevők, s mely rendezvény épp a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XII., Rimaszombatban tartott nagygyűlésének emlékére került megrendezésre. Az 1867-ben megtartott tanácskozás alkalmából szervezett kiránduláson az aggteleki ünnepi ebédnél egyébként Tompa Mihály mondott pohárköszöntőt.

2 Mintegy hat éve úgy fogtam hozzá Beje 19-20. századi népéletének feltárásához, hogy ott motoszkált bennem az a kérdés is - bár elsősorban a társadalomnéprajzi vizsgálatokra helyeztem a hangsúlyt - vajon mennyi őrződött meg napjainkra Tompa Mihály, a pap emlékéből az utókor tudatában? Munkám folyamán igyekeztem felkutatni a hozzáférhető, s Bejére vonatkozó okiratokat. így akadt a kezembe ,,A' Bejei, 'Sori, és Óldalfalvi eggyesült Ns Ekkla Protoculluma"

3

, melyet az 1829. esztendő Szent György havának tizenkettedik napján kezdett vezetni Szombathy József lelkész. Mint az imént említettem, kutatásom célja a falu néprajzának vizsgálata, azonban ezzel együtt felszínre került néhány Tompára vonatkozó jegyzőkönyvi adat is, illetve mint bejei papnak, az ő bejegyzései is olvashatóak a jegyzőkönyvben. Jelen dolgozatomban ezeknek a bejegyzéseknek a tükrében kívánom felvillantani Tompa Mihály Bejében eltöltött szűk három esztendejének néhány mozzanatát. Nem költészetével, hanem életének egy szakaszával kívánok foglalkozni, bemutatva egy falusi lelkész életkörülményeit, valamint azt, hogy az egyházközösség hogyan viszonyult egykori pásztorához bejei, majd hanvai szolgálata 1 Lásd: Hizsnyan Géza szerk.; 1999. 2 Az adatot Szász Károlyra hivatkozva közli dr. Kiss László; é. n. 3 A' Bejei, 'Sori, és Óldalfalvi eggyesült Ns Ekkla Protoculluma mellyet Nagyságos Szathmáry Király Antal Úr kegyességéből bír. Külön köszönettel tartozom Ntű. Tóth László gömörszkárosi református lelkésznek - aki egyben az egész Túróc-völgy, így Beje jelenlegi pásztora - hogy rendelkezésemre bocsátotta az említett egyházi jegyzőkönyvet. 562