A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

B. KOVÁCS István: Egy hanvai népmonda és balladai párhuzamai

11. Délre hogy érik Szarvaskőt, - Hol csupa erdő s bérez a föld Téve lovok nagy gyors utat: Két török ottan megfúvat. 12. Szép hajadon sír, - s könyjére Reng a hozott víz, testvére... És az edény forr színiglen, S összetörik hogy felbillen. 13. Két aga sápadt: hah, nincs víz! Ülj fel Omár, s menj a mint bírsz! Ha haza nem visz napszállat: Port söpör úgy a szakállad! 15. Fordul az árnyék keletnek, Jó nap, ugyan tán kergetnek?! Itt van az est már, itt éjfél... veszsz el Omár, beh megkéstél! 17. Átver a Hold... az őr látja... (Vékony ugyan mint a hártya Nála a holnap reménye...) Gyúl szeme vágyón, hő fényre. 19. S mennek, - egy a ló előtt jár, Hasztalan! Úgy is késő már, Szembe velők nép s hírnök jön; A basa szörnyet halt rögtön! 14. Messze Gömörben a forrás, A Basa-urnak nem kell más! És ital és lány egyszerre... Vetni ez ellen ki merne!? 16. Átver a holdfény a dombon, Szendereg a lány, - fátyolt von Bús szeme a fájó szívére A kies éjnek tündére. 18. Múlik az éjjel nagy lomhán; Megjön Omár is káromván: (Ménje kidőlött alóla.) Eb vize, már hát itt volna! 20. Két Aga könnyen lélekzik... S hallgat ugyan még mindegyik: Terve szemében és arczán; „Hadd nekem a lányt! - szól Arszlán 21. Ugy se lehet, látd kettőnké!... - S közben a kaftánt leölte, S monda Omár: „én fáradtam...!' A vizet idd meg miattam! 22. - „Mégis ez a ló s handzsárom, Toldja az osztályt, nem bánom!" „Koczka! Ki jót vet, hadd kapja... Koczka vitéznél a szablya!" 23. Két török ekkor kardot ránt, Vágja fejéért a turbánt. Sebheti egymást szép rendin Fenn tusakodván a semmin... 24. Mert tova nyargalt már a mén, S a menekült lány ül nyergén. Ajh, de mi jó sors a tarnak: Van legalább víz, - mosdhatnak! 25. Kedvese, anyja kit vára, Visszamegy a lány Hanvára; Hol máig is még szól, élvén A rege a kút mellékén. 538