A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PORKOLÁB Tibor: Tompa és az akadémia (A Kazinczy-óda különös története)

csak ebben a vádpontban találja bűnösnek, ám nehezen oszlatható el a gyanú, hogy a többi vádpontban elmarasztalt Akadémiának járó szemrehányások is a „Tekintetes Titoknok urat" célozzák. Mint ahogy feltehetően Toldynak szól a méltóságában megsértett, haragvó költő (a testületnek címzett) retorziós döntése is: „bánom, hogy pályáztam; panaszkodom az akadémiai eljárás ellen, vádolom az illetőket, s ha azon küszöbre, melyen beléphetni érdemem feletti tiszteletnek tartottam volna, soha lábamat nem teszem: igen természetér, dolog. [...] nincs melegebb óhajtásom, mint teljes feledékenység versemre, pályázásomra s az akadémiától nyert felette szúrós koszorúra."

20 Ezzel a demonstratív gesztussal az ügy ugyan lezárul, de Tompa nem felejt: székfoglalóját lényegében soha nem tartja meg,

21 és - ígéretéhez híven - az Akadémia testületi ülésein sem vesz részt. Emlékódával azonban még ebben az évben ismét jelentkezik. Együttérzően írja a Széchenyi-óda megírására felszólíttatott Aranynak: „Bizonyos, hogy nálad jobban senki meg nem csinálja, a mit az Akadémia kíván. [...] Kicsiben épen úgy vagyok, mint te; a superintendentia kirendelt a pataki iskola háromszázados örömünnepére emlékverset írni. Furcsa egy kicsit, midőn a superintendentia rendelkezik poétaságommal is, melyre pedig nem tőle nyertem az exmissiót."

22 A Lorántfi Zsuzsanna emlékezete című költemény elkészülte mégiscsak arra enged következtetni, hogy Tompa (Aranyhoz hasonlóan) vonakodva ugyan, de meg kíván felelni annak az immár általánossá váló elvárásnak, miszerint a köztiszteletben álló költőnek - legalább a jelentősebb közünnepek alkalmával - kötelessége megszólaltatnia, aktualizálnia, megneveznie a (többnyire nemzetként megjelenő) közösség ritualizált és normatív műfajokban őrzött (szöveg)hagyományát. 20 Bisztray, I, 338-339. Az Akadémia 1858 decemberében választotta a költőt levelező tagjává. 21 A testület azonban „elfogadta ilyennek 1859-ben az Akadémia Kazinczy-ünnepélyén előadott pályanyertes költeményének fölolvasását" (Bisztray, I, 448.). 22 Ráth, I, 487. 530