A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PATAY Pál: Régészkedéseim Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

2 javarészkori sírt tárt fel. A bánya további nagyfokú művelése 1976-ban újabb leletmentést tett szükségessé, de mire ezt megejtettem, a temetőt szinte teljesen elpusztították és én már csak egy korai rézkori, meg egy, a rézkor és bronzkor átmenetének idejére eső sírt találtam, valamint számos, az elpusztított sírokból származó leletet tudtam begyűjteni.

14 A rézkor kutatása az idők folyamán igen egyoldalúan alakult. Amíg az 1970-es évekre a javarézkori bodrogkeresztúri kultúrának vagy 70 temetőjéről volt tudomásunk az országban, közülük többet részben, vagy egészben fel is tártak, telepet alig ismertünk és rendszeres feltárás ezek egyikén sem folyt. Javaslatomra a Nemzeti Múzeum vezetősége 1974-ben felvette a munkatervébe a rézkori telepkutatást és annak lebonyolításával meg is bízott. A telepekről szóló adatokat figyelembe véve, két helyen szándékoztam próbaásatást végezni. Tiszalúcon a Sarkad ér mellett, ahol még 1960-ban Kalicz Nándor (aki akkor a Herman Ottó Múzeum régésze volt) gyűjtött be rézkori telepről származónak látszó leleteket. Itt hajtottam végre 1974 júliusában egy kisebb feltárást. Az eredmény várakozáson felüli volt. A négynapos munka végeztével tudtam, hogy valóban telep volt a lelőhelyen és azon egykor felszín feletti oszlopvázas házak álltak. A másik kiszemelt lelőhelyre, a Szabolcs megyei Balsára már el sem mentem. Ezzel megkezdődött a régészéletem legjelentősebb ásatása. 17 éven keresztül jártam Tiszalúcra: eleinte csak 2-3, majd 1981-től általában 4 hétre, míg 1990-ben 10 522 m

2-nyi felület megásatásával befejeztem egy, a javarézkor legvégén lakott, a Hunyadihalmi kultúrába tartozó telep maradványainak teljes feltárását. Magyarországon ez volt az első ásatás, amellyel egy őskori telep nyoma teljes egészében napfényre került. A 17 éven át végzett munka összesen 280 munkanapot vett igénybe. A telepet palánkkerítés vette körül. Oszlopvázas, sárfalú házak álltak azon belül. 45 épület nyomát figyelhettük meg, de egyszerre legfeljebb 26 állhatott közülük, ugyanis többnek az alapja metszette egymást, vagyis több esetben az idők folyamán elavultat lebontották és újat építettek fel helyette, nagyjából ugyanazon a helyen. A házak négy, nem szabályos sorban sorakoztak. Zömük azonos jellegű, 10-11 m hosszú, 6-7 m széles, két helyiségből álló ház volt. Az óriási leletanyagból selejtezés után 25 225 leltározott tárggyal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteménye. Meg kell azonban jegyezni, hogy feltártunk a rézkori telep területén újkőkori, késő rézkori és korai vaskori telepnyomokat, 10 újkőkori, 3 rézkori és 1 bronzkori sírt is, valamint egy 11. századi magyar település (Sarkad?) 252 sírós temetőjét. Utóbbiak feltárását munkatársam, Kovács László (MTA Régészeti Intézete) végezte el. Az ásatás eredményeiről már több előzetes jelentésben beszámoltam,

15 a részletes monografikus feldolgozás folyamatban van. Borsod-Abaúj-Zemplén megye - a régészetiek mellett - a harangtörténeti kutatásaimnak is igen jelentős területe volt. A másfélszáz éves török uralom ide már (Eger környékét kivéve) nem terjedt ki, így itt az ország más területéhez képest viszonylag sok 16-17. századi harang maradt fenn napjainkig. Ehhez a múzeumigazgatóság számos alkalommal nyújtott segítséget gépkocsi rendelkezésemre bocsátásával. Kárpáti László, 14 Újabb rézkori temetők Dél-Borsodban. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. 16. 1977. 43-76. (Hellebrandt M.-Patay P.) 15 Beszámoló a tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásáról. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei. 24. 1986. 5-9. - További jelentősebb beszámolók: A tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei. In: Fólia Archaeologica. 38. 1987 (1988). 84-120. - Die kupferzeitliche Siedlung von TiszalúcSarkad. In: Symposium Settlements patterns between the Alpes and the Black Sea from 5

lh to 2th millennium B. C. Verona 1995. 93-98. - Die kupferzeitliche Siedlung Tiszalúc-Sarkad und die Hunyadi-halom Kultur. In: Kovács T., (szerk.): Neue Daten zur Siedlungsgeschichte und Chronologie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. Inventaria Praehistorica Hungáriáé. 7. 1995 (1996). 107-115. 486