A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

Szilveszteri látomása óta M. néni gyógyító tevékenységet is folytat. Kezeit a beteg fölött tartja, imádkozik előbb egyedül, majd betegével együtt. Koncentrál, miközben mozdulatait halkan magyarázza, s kérdezgeti páciensét arról, hogy mit érez. A gyógyítást legalább annyira lelki aktusnak tartja, mint fizikainak. Felfogása szerint a test egészségét a szabad lélek épsége meghatározza, s az elmélyült katolikus hit biztosíthatja a lélek egészségét. E felfogás szerint saját egészsége hite, kiválasztottsága bizonyítékául is szolgál, gyógyító tevékenysége pedig elősegíti a térítést, az apostolkodást. „Rákos daganatok múlottak el, tüdőfoltok múlottak el, szóval... sokféle betegség. Általában ezek az emberek is Istenhez tértek meg." Bizonyítva, hogy képessége isteni adomány, M. néni „gyógyításaiért" soha semmit nem fogad el. Szerinte az fizet a kellő helyen, aki megtér Istenéhez. Értelmezési lehetőségek Lovász Irén E. néniről írott tanulmánya

18 véleményünk szerint mértékadó a két asszony, s a hasonló esetek értelmezésében. M. néni - E. nénihez - hasonlóan elutasítja, hogy üzeneteinek ő lenne a szerzője, rajzainak alkotója. Elfogadhatjuk azt az álláspontot, hogy a nem-én, ebben az esetben az én-idegen belső állapotok, énen kívüli exteriorizálódása következtében válik az átélő számára az én hétköznapi világán kívüli dologgá. Esetünkben - természetesen leegyszerűsítve - ez azt jelentené, hogy Ármin személye M. néni énjének olyan én-idegen része, amelyet nemcsak hogy a külső világ jelenségeivel azonos helyre kerül, hanem a köznapi jelenségektől is élesen elválik, s a transzcendensről alkotott imagináció részeként „köszön vissza". A folyamat okozta élmények mentális történései módosult tudatállapotban (ASC) zajlanak le. A tanulmány ismertet egy, az előzőt meghaladó elméletet is, amely szétfeszíti a módosult tudatállapot fogalmának kereteit. Eszerint minden emberre jellemző az ún. autonóm elképzelés, amely mint folyamat, az éber tudatosság keretein kívül megy végbe. Ennek eredményei lehetnek álmok, látomások, amelyeket tudatosan használni azonban csak bizonyos adottságok, tanultság birtokában lehet. Kontroll nélkül az autonóm képzeletek gyötrő álmokká, éberséget zavaró víziókká válhatnak, ellenkező esetben azonban hozzájárulhatnak a prófétai személyiségek kialakulásához. M. nénit értelmezhetjük ilyen személyiségként, hiszen élettörténetéből megtudtuk, hogy a megfelelő tanultsággal rendelkezik, hogy autonóm képzeleteit kordában tarthassa. Mégis úgy tűnik, hogy üzenetei nem feltétlen objektivációi autonóm képzeleteinek, hiszen víziói, auditív és egyéb élményei nem mindig mutatnak szoros kapcsolatot az általa leírt szöveggel. Talán nem érdektelen felvetni azt a kérdést, hogy a szakrális kommunikáció, mint a mindennapi élet része, eredeztethető-e M. néni interperszonális kapcsolatainak kommunikációs szintjén megnyilvánuló sérülésekből? A teória a következő: M. néni élettörténetéből tudjuk, hogy 19 éves korában történt házasságkötéséig tanyán nevelkedett.

19 A viszonylagos elszigeteltség jelenthetett némi anomáliát a szocializáció szintjén, amely elsősorban szintén interperszonális kapcsolatokban, illetve kommunikációban nyilvánul meg. A hosszú ideig tartó rossz házasság

20 pedig a legintimebb kommunikációs szféra sérülését, majd teljes leépülését eredményezte. A befelé fordulás - amelyről M. néni 18 Lovász (1988:156-173) Szembetűnő a két eset hasonlósága, az átélt élmények tekintetében. Meglepőbb azonban, hogy a két bemutatott személy élettörténete is párhuzamba állítható néhány lényegesnek ítélhető ponton. 19 Csak megemlítjük, hogy az életrajzi adat egyezést mutat a Lovász Irén tanulmányából megismert E. nénijével. 20 Újabb életrajzi egyezésre hívhatjuk fel a figyelmet. 476