A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

abban a gesztusban, mellyel a pápa illette, s amelyet később olyan gondolati kontextusba illeszthetett, hogy az mintegy igazolhatná a vele történő különös dolgok valószerűségét. A valóságértelmezések egészen más kategóriáját alkotják az Árminnak való találkozások. Az első két találkozás tulajdonképpen hétköznapi szituációkban zajlott, ami persze nem jelenti azt, hogy eltekinthetnénk attól a ténytől, hogy ezen esetekben is olyan színterekről van szó, amelyek az egyén számára lehetővé teszik a szentség megnyilvánulásának valóságos megélését. A templomi térben, vagy éppen a kegyhelyen található tárgyak, hangok, vizuális, verbális és egyéb ingerek könnyen kiválthatják azt a lelki állapotot, amelyben az egyén elemi tapasztalásai, érzékelései túlmutatnak a nem vallásos személyiség által megtapasztalható valóságélményen. Ezek alapján az Árminnal való harmadik találkozás is könnyebben értelmezhető, hiszen M. néni lakása - hasonlóan más vallásos személyiségek közvetlen környezetéhez általában -, bőségesen el van látva olyan szakrális tárgyakkal, melyek jelenléte elősegíti a vallásos eksztázis kialakulását. A kiválasztottság következményei „Akkor 1989 Szilveszterén itt volt a nővérem... aztán ott az északi szobában feküdtünk. Aztán hát beszélgettünk, éjfél után lefeküdtünk nem olyan sokkal, hát hogy megjegyezzem, nem azért láttunk különös dolgokat, merthogy berúgtunk volna. Ennyi kis borral koccintottunk. Aztán hát a testvérekről beszélgettünk. Aztán a nővérem paplanára egy széles piros fénycsík ráesett. Mondom, milyen autó mehetett itt, aminek ilyen a fénye? Kinézek az ablakon, hát fönn az égen, magasan, egy nagy kereszt volt. Nem olyan kereszt, mint a feszület, hanem mint a mentőkön, meg a kórházakon van. Széles volt a szára. Nem átsejlett a felhőkön, hanem fantasztikusan tündökölt. Mint a drágakő. Se piros, se narancssárga, mint a vöröskereszt. Mondom Úristen, mi ez? Akkor én is leugrottam az ágyról, meg a nővérem is. Azt mondja, mi van nektek az ablakpárkányotokon? Aztán a szivárvány színeiben halványodott el. Odamentünk az ablakhoz, akkor már nem volt kereszt. Odanyomtam az üveghez a fejemet, akkor indult el kelet felé. Ilyen tér ugrásokkal. Aztán a nővérem elment, ülök az ágyon, s akkor jöttem rá, hogy én két falon láttam keresztül. Mit jelenthetett, mit jelenthetett? Biztosak voltunk, hogy azt mindenki látta. A szomszédba szóltam reggel, te, mondom, Jancsi, ti is láttátok a keresztet? Milyen keresztet? Nem láttunk semmit. A nővérem azt mondja, majd én megkérdezem a taxisoktól, azok kint voltak egész éjjel, azok biztos látták. Senki se láta. Aztán abbahagytuk ennek hirdetését, mert bolondnak néztek bennünket. Nem tudom mit jelzett, valamit biztos... "

15 M. néni hite szerint nagyon sok különös dolog történik vele kiválasztottsága okán. Ennek egyfelől az a magyarázata, hogy Ármin mindig vele van, s minden lépését óvó és segítő szándékkal kíséri.

16 Ennek tudatában olyan szituációkat is külső erők által befolyásolt eseményeknek tart, amelyeket a legtöbb ember valószínűleg véletlennek titulálna, vagy racionális magyarázatot keresne, s bizonnyal találna rá. „Nyolcvanhatban volt... a járda mellett ilyen nagy rózsabokrok voltak. Tudja a rózsabokor az...így megy az ága, s mindig ilyen hegyesre metszik. Annak az irányába lelökött a Horváth Lajos. Átestem a rózsabokron, és aláestem egészen a tövéig, és még egy karcolás se volt rajtam.", „ ...Nagyon esett. Egy kis vékony kendő volt rajtam, meg egy kis blézerkabát, aztán mondom, Istenem, mire hazaérek teljesen átázok. Agyhártyagyulladást kapok, vagy tüdő15 Ez a történet egy olyan látomás leírása, melynek érdekességét adja, hogy M. néni nem egyedül élte át. Miután azonban nővére meghalt, sajnos nem árnyalhatjuk tovább a vízió leírását. 16 Hasonló angyali segítségre találhatunk példát Orosz István életében. L. Bálint (1942: 14). 474