A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSEH Zsolt: Üzenetek. Kísérlet egy „spontáníró” asszony prófétai szerepének értelmezésére

- más hívekkel, esetleg megtértekkel kapcsolatos: „ Lenke nénivel kapcsolatban pedig azt üzenem, sokan várják odaátról. Kit álmában nem ismert fel, az azért maradt rejtve előtte, még korai lenne őt beavatni ezekbe a titkokba, de ne féljen, mert szerető, tisztult lelkek várják a hazaérkezését... " (1992. 04. 26.). „ Testvérem, testvérednek (Sándornak) azt üzeni az Úr, hogy már több ízben üzenetet kapott, ezekhez igazodjon... Testvérének pedig (Andrásnak), hogy vegye fontolóra a fentieket, az üzenet a fentiekben foglaltatik az ő és mindnyájatok számára. Ne féljen a küzdelemtől. Talentumait ne hagyja elveszni.... " (1995.11.29.). Az írások - s ezt leginkább az utóbbiakhoz hasonló személyes üzenetek teszik egyértelművé - M. néni számára olyan közvetítőszerepet biztosítanak, amely hitelessé, megalapozottá teszi „apostoli küldetését". Ármin szintén közvetítő, egy másik világ követe, aki saját közegében az M. néniéhez hasonló szerepet tölt be, így a két világot tulajdonképpen a két közvetítő személye, s az azok közötti kapcsolat köti össze. M. néni gondolkodásában gyakran előfordul a vallásos üdvtan két alapvető - s olykor kissé ellentmondásos - fogalma: a kiválasztottság, illetve a szabad akarat. Az egyén szabad akarata a vallásos út választásában nyilvánul meg leginkább, az üdvözülés felé törekvésben. Azonban a különleges szerepek betöltéséhez - mint amilyen az övé - kiválasztottnak kell lenni. A kiválasztottságot a hívő ember vallásos buzgalma, erkölcsös élete eredményezheti, s eredményezte - M. néni szerint - az ő esetében is. Ez a kiválasztottság - mint azt már említettük - számára az „apostolkodás" nehéz feladatával jár együtt. Az üzenetek születésének pillanatai M. néni számára nem okoznak a megszokottól nagymértékben eltérő lelki élményeket. írás közben nyugodt, nem kerül „tudatán kívül". írásképe nem változik meg, nem üt el a hétköznapitól. A külvilágot kifogástalanul érzékeli, tudja mi történik körülötte, az írást bármikor félbeszakíthatja, később képes folytatni. „Érzek egy olyan indíttatást ...szóval, hogy írjak. Sose tudom, mit írok. Mindig akkor tudom meg, amikor újra elolvasom. Hajon valaki, hát abbahagyom, leteszem a tollat, nem nézem meg mit írtam. Az utolsó szót se. Semmi probléma nincsen. " A tollat „Ármin vezeti", nem ő. A teljes szöveg nem tudatosodik benne, csak amikor befejezte, és egészben elolvasta azt. „Ármin nem diktál", a szavak és mondatok az M. néni tudatán keresztül érkeznek, de hangot nem hall közben, „...meg az agyamon is megy, mint a gondolat. Azt érzem. Szavak jönnek. Nem hallom a szavakat, a gondolat útján megy".

10 Az üzenet megalkotását csak Ármin kezdeményezheti, csak ő garantálhatja azok isteni tisztaságát. M. néni hite szerint nem befolyásolhatja, szorgalmazhatja az írást, mert az ő emberi mivoltának köszönhetően a leírt szövegben kísérthet az emberi tulajdonságok rosszabbik hányada. „ ...én megvárom, mert ha én magam akarom, közbejátszhat a gonosz. Bekeverhet. " Az üzenetek kapcsán nagyon nehéz határt húzni M. néni énje és Ármin személye között. Miközben a külvilág felé M. néni jelenik meg az írások szerzőjeként, ő maga olyan tények kapcsán, melyek a szövegek valamelyikében megjelenik, gyakran a közvetítő Árminra utal úgy, mintha a szövegeket tulajdonképpen ő írta volna. „...Aztán az egyikben írja, hogy háromszor találkoztál velem... " „ ...Igen, írja is, hogy a gonosz rád irányítja a figyelmét... " Az idős asszony tehát mindössze eszköznek tekinti magát abban, hogy az Isten - Ármin által sugallt - üzenetét papírra veti. Az üzenetek M. néni életében a szolgálat kézzelfogható bizonyítékaként, ugyanakkor eszközeként vannak jelen. A szövegek megléte egyfajta bizonyság a kiválasztottság10 M. néni leírása arról az állapotról, melyben üzenetei születnek, nagyon emlékeztet arra, melyet Lovász Irén, E. néni kapcsán ismertetett, aki Isten írnokának tartja magát, s sugalmazott szövegeket, dalokat vetett papírra. L. Lovász I. (1998). 468