A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
TÓTH Arnold: Paraszti históriák egy tardonai kéziratos énekeskönyvben
Hűtlen nőt kísérnek a csendőrök Két kis árvádat itt hagyod a bajok közt Harmadikat pedig viszed magaddal Akit szültél ezelőtt két hónappal. Hűtlen mivé tetted életedet Amelynek az örömét érezted Tavaszi fény ragyogott még feletted Amelynek a boldogságát megölted. Sötét zárka lett helyette lakásod Amelyből a fényes napot sem látod Nincsen senkid, egyedül a kislányod Akire a könnyeidet hullajtod. Ó, te hűtlen ugyan mit is gondoltál A férjednek ugyan mit is fogadtál Mikor örök hűséget esküdtetek Hogy egymáshoz mindörökké hűk lesztek. Ugyan hűtlen fájt-e akkor a szíved Amikor a férjedet kivégezted Akivel szép örömnapot töltöttél Öröm helyett nagy bánatba merültél. Hűtlen nő most megválók már örökre Engem visznek a gyászos temetőbe Téged pedig a fegyház majd meghervaszt Tönkre tetted földi boldogságodat. Hűtlen nő isten maradjon veled Ki hűségem tetézve megfizetted Hét évemnek ez lett méltó jutalma Bűnös kezed életemet kioltotta. Kis árváim isten legyen veletek Kik engem még alig ismertetek Majd ha nyílik élteteknek virága Gondoljatok az én gyászos halálomra. Jöjjetek ki az én árva sírhalmomhoz Jó apátoknak hervadó porához. Hullajtjátok könnyet gyászos fejfámra Melyből nyílik a nefelejcs virága. Kis árváim könyörgök az Atyának, Aki gondját viseli az árváknak. Tenektek is viselje gondotokat Apául küldje el az angyalokat.
