A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya

A barlanglakások sajátos típusát képviseli a Szomolya északkeleti részén található „birkahodály", amely monumentális belső térrel rendelkezik: mennyezeti boltozatát kőmagként meghagyott pillérek tartják. Ezek a hatalmas, kőbe vájt objektumok, amelyek különféle gazdasági épületként (hodály, istálló, borospince) másutt is fellelhetők a Bükkalján (Noszvaj, Ostoros, Tibolddaróc, Egerszalók), jellegzetességei e tájnak, s régi, nagy közösségi termek hangulatát idézik, bár sem korban, sem funkciójukban nem vezethetők vissza a várak kőbe vájt helyiségeihez.

32 A szomolyai barlanglakások többségét a tulajdonos maga készítette, de még századunk első évtizedeiben is voltak, akik erre a tevékenységre specializálódtak. Az emlékezet szerint nyolc-tíz ember foglalkozott a faluban ezzel a munkával, akik a szomszédos falvakban is faragtak pincéket és barlanglakásokat. 73 fáp. Kőfal rakásának technikája A ma is fellelhető barlanglakások arról tanúskodnak, hogy egykor komplex lakó- és gazdasági egységek voltak, ahol a lakóház mellé nemcsak pincét, hanem sertés-, kecske-, tyúk- és kutyaólat is belefaragtak a tufába. A barlanglakások övezete külön települési egység, önálló falurész, sajátos, külön világ. Nem taglaljuk itt a kőbe vájt pincék problémáját, amelyeket - Vincze István és Bakó Ferenc révén - ismerünk. A szomolyai pincék - hasonlóan a Bükkalja és a Mátraalja hasonló objektumaihoz - az épület nélküli lyukpincék típusába tartoznak.

33 A lakóépületek és gazdasági épületek mellett a településkép jellegzetes tartozékai a kisebb-nagyobb kőfaragványok, amelyek részben a lakóházak, ill. porták tartozékai. Jellegzetesek a különféle lépcsők, amelyeket oldalt gyakran szegényez faragott kőbaluszteres korlát. Kőből faragták a tornáckönyöklőket, profilos ablakkönyöklőket. Számos ház előtt áll ma is kőből készült padocska. A kerítéseket régen lapos kövekből rakták össze, kötőanyag nélkül, rajzuk lapos kőtakaró volt. Kőből faragták régen a járdalapokat, kapuoszlopokat. Helyi anyagból készültek a kerékvetők, a csatornák alatti vízlevezetők, a házak előtti árkokat áthidaló kőhidacskák. Az elmúlt két évtized építkezései már jobbára nélkülözik a helyi kőanyagot. Esetleg a házak lábazatába kerültek helyi anyagból faragott kváderkövek, ciklókövek. A gazdálkodás objektumai és tárgyai közül igen sokat faragtak meg a helyi kőből. A lakóházhoz hasonló technikával épültek az ó/ak. Kőből rakták a sütőkemencéket azoknak a házból való kikerülése után is. Mindig puhakőből faragták a kemence szája elé való tévőt, hogy a hőtől el ne pattanjon. Bakó i. m. (1978) 73. Vincze l, (1958) 83-105.; Bakó F., 1961. 431