A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKÁLL Sándor – VIGA Gyula: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya

A vésőkkel végzett munka elengedhetetlen tartozéka a bunkó, fabunkó. Ezeken kívül a léc, vezérléc (a sík felületek kialakításához), vízmérték és a különféle szemcsézettségű smirglikövek, csiszolókövek alkotják a kőfaragók legalapvetőbb felszerelését. Önálló műhelyépülettel csak a tehetősebb kőfaragók rendelkeztek, akik segédeket, inasokat is alkalmaztak, a többség az udvaron, esetleg szín, fészer alatt dolgozott. A kő mozgatásában, apró munkák elvégzésében az utóbbiaknak a családtagok segítettek. Az alábbiakban bemutatjuk azt az emlékanyagot, tárgyakat és objektumokat, amelyeket a szomolyai kőfaragók ránk hagytak, amelyek alkalmasak tevékenységük körvonalazására. Ennek rendszerezéséhez ezúttal is /. Sándor Ildikó felosztását vesszük alapul.

22 A népi építészetben kistájunkon meghatározó szerepe volt a kőnek. Miközben a magyar népi építészetben a kő felhasználása csak igen későn, s viszonylag kis területeken mutatható ki,

23 a Bükkalja területén lényegében zárt tömb található azokból a településekből, ahol századunkban a kőből épült házak aránya meghaladta a 90%-ot, illetve 100% volt. 1910-ben minden ház kőből épült Cserépfalu, Bogács, Ostoros, Szomolya községekben, ugyanakkor meghaladta a 90%-ot a kőfalú házak aránya Bükkzsérc, Cserépváralja, Kacs, Noszvaj és Tibolddaróc településeken.

24 Úgy véljük, hogy a Bükkalja a kőépítkezés hagyományos területe, s a kő - az egyházi és a nemesi építészet mellett már igen korai időktől, kéznél levő nyersanyag lévén, szerepet kaphatott a népi építészetben is. Szomolyán - hasonlóan a Bükkalja többi településéhez - a kőépítkezés kapcsán az objektumok két nagy típusát kell elkülöníteni: a. fennálló falú építményeket és a barlanglakásokat, velük a borpincéket. A már idézett, 1910-es statisztikai adatsor Szomolyán 267 lakóházat említ, amelyek közül 266 kő (vagy tégla) falú, egy pedig kő (vagy tégla) alappal sárból készült.

25 (Esetünkben a tégla felhasználása nem jön szóba, csak a statisztika rovatolása tartja fent ezt a lehetőséget.) A puha tufát és a keményebb kőzetet egyaránt felhasználták építkezéshez, a két kőanyag azonban külön-külön és eltérő technikával került beépítésre. Voltak azonban a háznak olyan részei, amelyeket - bizonyára a nagyobb igénybevétel miatt - mindig kemény kőből raktak: ilyen volt a kemence pad}a és a szabadkémény boltozata.

26 A lakóházak tornácoszlopai, kő ablakkeretei, a kőkoriátok baluszterei egységes stílust mutatnak a falun belül, melynek elterjedése egyaránt összefügghet nagyobb kőfaragóműhelyek hatásával és a helybeli kőfaragók tevékenységével.

27 Ezek készítése az 1930-as években befejeződött. A tornácoszlopok kő kapiterfejei igen változatos formákat vonultatnak fel, s felfoghatók belső fejlődés eredményeként is. A lakóházakhoz hasonlóan, kőből készültek a gazdasági épületek (ólak, istállók) is. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek Szomolyán a barlanglakások, amelyek száma a Bükkalján itt volt a legmagasabb.

28 E háztípus első hiteles leírójaként Bátky Zsigmond már 1906-ban hírt adott e sajátos objektumok szomolyai példányairól a Néprajzi Értesítő hasábjain.

29 Bakó Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy a település 1862. évi térképe már tartalmaz olyan jeleket, amelyek bizonyára a barlanglakásokra utalnak. I. Sándori, 1973. 244-250. Bakó F., 1977. 5.; Bakó F., 1978. 61.; Vö. még Bakó i. m. (1985) Bakó i. m. (1978) 74. 4. jegyzet Nagy József A., 1982. 80-91. Nagy i. m. 87. Bakó i. m. (1978) 62. Bakóim. (1977)18-19. Bátky Zs., (1906) 216-217. 427