A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – LENGYEL György: Miskolc-Rózsás-hegy késő-paleolitikus leletei

talaj genetikája a holocén kezdetéhez köthető.

2 E rétegsorozat kialakulásában fontos szerepet játszott a homokon lerakódott löszös szediment. A pleisztocén végén a szárazföldijégtakaró visszahúzódásával párhuzamosan az éghajlat rövid lehűlési és felmelegedési periódusokkal fokozatosan csapadékosabbá és enyhébbé vált, a löszképződés. A megnövekedett csapadékmennyiség hatására a lösz vályogosodott, majd a talajképződés alapkőzeteként játszott szerepet. így a barna erdőtalaj alsó része az egykori lösz, felső része pedig az újonnan képződött talaj. Ebből arra következtethetünk, hogy a kőeszközök eredetileg a löszben feküdtek, s az áttalajosodással kerültek a barna erdőtalajba. Megerősíti feltételezésünket az a tény is, hogy a pattintott leleteken az elkészítésüket követően keletkezett fagyrepedéseket figyelhetünk meg, ezért a leletanyag mindenképpen idősebb kell legyen az utolsó Dryas (III.) fázisnál. A rétegsor tetején található szürke talaj antropogén, a barna erdőtalaj művelés hatására átalakult változata. A leletanyagot két részre bontva dolgoztuk fel, külön vizsgáltuk a szórvány és az ásatási leleteket.

3 Megfigyeléseink során kiderült, hogy e két csoport összetartozik, s jelen tanulmányban eredményeinket összefoglalva közöljük. Nyersanyagok* A pattintásra használt kőnyersanyagokat a lelőhelyhez viszonyított forrásuk távolsága alapján három csoportba osztottuk: helyi, regionális és idegen/egzotikus (2. és 3. ábra). Helyi eredetűek forrása a lelőhely körül egy 10 km-es körben található meg. Legnagyobb hányadát Miskolc-Tapolca és az Avas-hegy között finom és durva szövetű változatban egyaránt előforduló hidro- és limnokvarcitok alkotják (a táblázatokban öszszefoglaló néven hidrokvarcitként szerepelnek). További nyersanyag a Bükkszentlászló környékén gyűjthető üveges kvarcporfír, a Sajó és a Bódva hordalékából származó kavics, faopál, pala és kovásodott fa. Regionális nyersanyagok csoportjába az 50 km-es körben megtalálható kovaféleségeket soroltuk. Ez magában foglalja a Zemplén területéről származó hidrotermális és limnikus eredetű kőzeteket, korláti hidrokvarcitot, tokaji obszidiánt, kővelőt, porcelanitot és dél-bükki szarukövet. Részben ide tartozik legközelebbi előfordulása alapján a Hernád kavicstakarójában megjelenő radiolarit, valamint a Tisza hordalékában található kárpáti kvarcit is. Egzotikus vagy idegen eredetűek az 50 km-es körön kívül fellelhető kőnyersanyagok (szlovákiai radiolarit, mátrai hidrokvarcitok, kárpáti l-es típusú obszidián, északi tűzkő). Származásuk szerint meg nem határozható nyersanyagokat összefoglaló néven a kovák csoportjába soroltuk. Fontos megjegyezni, hogy a darabok nagy része nagyon hasonlít a helyi hidrokvarcithoz. 2 Ringer 1991. 3 Lengyel 2000. 4 A nyersanyagokat Ringer Á. határozta meg. 41