A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÜMEGI György: Híradás New Yorkból, Párizsból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73)

Elhiszem, hogy New Yorkban hiába kerested a Habitatot. Itt az utolsó kapható szám az áprilisi. Anyám írt Sao Paulói barátainknak, megkérte, hogy légipostán küldjék el, remélem, hamarosan itt lesz. Egyébként anyám ír ügyedben Bartha Albert tábornoknak. Te a fiát jól ismerted, együtt voltatok Parisban. Szegény nagyon rokkant, de talán tehet valamit érdekedben magyar vonalon, ő benne van a bizottmányban vagy minek hívják. A címe: 100 West 80th Street, New York 24, Hotel Orleans. Ne ijesszen vissza, csak figyelmeztetésképpen mondom, hogy mostani felesége zsidó származású, kálvinista. Gondolván New York-i ismerőseinkre,(nekem úgy szólván egy sincs) eszembe jutott egy német, tagja annak a társaságnak, ahova apám miatt szoktam járni (néhányszor elkísértél a Cramerig, talán emlékszel rá), az két vagy három éve ment oda és remekül megy neki. Aranyműves. Ha érdekel megírom a címét és írunk neki. Én nagyon rendes embernek ismerem. És tudom, hogy vannak ötvös-tervezeteid. Mi egészség dolgában jól vagyunk, hála Istennek. Amúgy rettentő lassan mennek a dolgok. Most már legalább vagyunk annyira, hogy akad egy-két félkomoly érdeklődő, aki megvenné a házat - ha pénze lenne. Ez már nagy haladás. Reméljük, hogy csak túladunk rajta decemberig. Ezzel kapcsolatban vallanom kell. Tudod, hogy először Európába készültünk. Feleségem rokonai mindenképpen rá akartak venni, hogy ott maradjunk. Most már úgy félig-meddig én is belemegyek a dologba. Különféle okokból. A feleségemnek mégis könnyebb sora lesz, aztán azt hiszem, a gyerekek iskoláztatása szempontjából is sokkal jobb ott a helyzet. Münchenben akarják, hogy letelepedjünk, a két sógornőm ott van. Csak azt nem tudom, hogy munkát kapok-e és milyet. Amerikában ez a kérdés úgy nagyjából tisztázva lett volna. Sógornőm nagyon biztat azonban, hogy ez nem lesz probléma. Te mit szólsz hozzá? München az képzőművészeti központ; feltehetem az egyelőre platónikus kérdést, átjönnél, ha mód lenne rá ? Most Kmoschek Pali miatt is bajban vagyok. Én nagyon megkértem, hogy szerezze meg az affidavitot. Még nem válaszolt a levelemre, ámbár már nagyon régen írtam neki, de feltételezem, hogy szaladgál az ügyben. Persze az amerikai ajtót is szeretném nyitvatartani, csak nem szeretném, hogy lévén a dolog sokkal kevésbé sürgős, mint volt, hogy törje magát túlságosan. Te talán tudod, mért nem írt eddig? Amit Klárikáról írsz az egészen fantasztikus. Hogy bírjátok a hideget? Nem írnál egy-két szót Amerikáról úgy általában? Mi lett azzal a nővel aki úgy volt, hogy szeptemberben kezdi el a müveid terjesztését ? Nagyon várom híreidet. Ehhez a levélhez melléklem a Rattner-reklámot, múlt héten nem volt nálam. És mégegyet. Ehhez sem kell kommentár. Klárikát csókoljuk, kedves feleségednek kézcsók, üdvözlet, szeretettel ölel Ernő 9. Szalay Lajos Zajtai Ernőnek New York 60. XI. 8. Kedves Ernő: November 2-iki leveledre válaszolva: A két cikk önvédelmi célokat szolgálna és jelentősége csak úgy van, ha azt az anyagot közli, amit kértem. Tehát: 1. Virasoro tulajdonában lévő Golgotát ábrázoló temperám. 2. Golgota, tusrajz, amit egy boglyas hajú nő vett meg, aki egy galéria tulajdonosnője és Cordoba Iturburuval jó barátságban van. A hölgy nevét és címét Van Riel ismeri. 3. Vogelius tulajdonában lévő „Inkvizitor" című rajzom, az, amelyiket mint díszmeghívott kiállítottam az Aquarell és Pasztell festők kiállításán. 4. Vogelius tulajdonában lévő és ugyancsak az említett kiállításon szereplő rajzom, aminek a címét nem tudom, de ami egy kivégzését váró embert ábrázol, akit egy angyal tart a vállánál fogva és szinte meg és felrúgva a teljesen összetört elítéltet. 5. (?) Ha a végleg kámforrá vált Audivert kölcsön adná a „Don Quijote" rajzom kliséjét, amit „állítólag" elkészíttetett még amikor én is ott voltam... Csak ezek a munkák érdekelnek, és ha meglátod Virasorónál lévő Golgotámat és összehasonlítod a küldött rajzzal, ami litographia, tehát megfordítva jött ki, meg fogsz lepődni a kínos egybeeséstől. A tulajdonosok, akik üzletemberek, szívesen kölcsön adják a rajzokat, mert reprodukálás után azok értéke felmegy nyomban. Az Atlantida kiadója, Leopold Presis, Romero Brest tudnának segíteni egy telefonnal, hogy különösen a megvadult Vogelius kölcsön adja a rajzokat. Ebben az ügyben mellékelek egy levelet Virasorónak, ő is tudna segíteni, hogy Vogelius meglágyuljon. Ismételtem csupán egy cikk akár az Atlantidában is nem érdekel és haszontalan is (itt le se köpik a délamerikai cikkeket). Csak egy cikk a kért rajzokkal és az egy színessel használna. Normannal nem tudtam beszélni, és bár én is meg a „Free Europ" is kereste és levelet is hagytam nála, sem őt, sem könyveimet nem láttam. 404