A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÜMEGI György: Híradás New Yorkból, Párizsból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73)

Én a családommal 1961 tavaszán jöttem el Argentínából. Münchenben telepedtünk le. 1967-ig a Siemens cégnél dolgoztam, 1967 júniusában a Szabad Európa Rádió szolgálatába léphettem régi foglalkozásomban, a magyar osztály hírszerkesztőjeként. Ott dolgoztam 1983. évi nyugdíjazásomig. Nem tudom már, hogy Szalayval mikor vettük fel a kapcsolatot Európában. Valószínűleg akkor már a rádiónál dolgoztam. Szalay több alkalommal meglátogatott Münchenben. 1972-ben június 3-4-én járt itt, akkor Kuh-val, a Gebrauchsgraphik főszerkesztőjével is beszéltünk. Én 1972 jan. 2728-án, majd ápr. 24-25-én Párizsban látogattam meg Szalayt. A találkozás nagyon kellemes emlékemben van. Már egy korábbi levelemben írtam sógoromról. Újvári - művész nevén Újváry Sándorról, akinek könyvkiadó vállalata és irodalmi ügynöksége volt Münchenben, és ilyen minőségében voltak összeköttetései kiadókkal. Innen eredt az érdeklődés a „színes lovak" iránt. Úgy tudom, 1972 vége felé volt, hogy sógorom bevonásával eladtuk Szalay néhány rajzát, egyet én is vettem. Itt küldöm Lajosnak még két párizsi levelét 1972 jan. 25-ről és febr. 1-ről. Eddig itt tartottam őket, de a teljesség kedvéért most ezeket is elküldöm, és Önre bízom a döntést. Mindig is szerettem volna Szalay Lajosnak szolgálatára lenni. 1972. május 8-i és június 20-i levelemben erről túl nagy szavakat pengettem, holott nem volt kapcsolatom illetékes körökkel, kivéve valamelyest említett sógorom révén, és végül is mondhatnám, hogy eredménytelenül fontoskodtam. Emlékezetem szerint Szalay 1973 őszén látogatott meg Münchenben, akkor felesége is vele volt. Ez volt az utolsó találkozónk. Azután semmi hírt nem kaptam tőle. Már az 1973. évi karácsonyi üdvözletemre sem válaszolt. Nem tudom, mi volt az oka ennek a teljes és végleges szakadásnak. De évekkel később megtudtam, hogy Újvári Sándor szívélyes viszonyban állt az akkori otthoni rendszerrel."

7 Az alább közölt Szalay-levelek mind kézzel, fekete golyóstollal (néhány fekete filctollal) írottak. Az 1. és 4. a Hotel National New York levélpapírján, a többi fejléc nélküli levélpapíron. A Zajtai-levelek írógéppel írottak, az elküldött eredetik másodpéldányai. Róluk az aláírás (ami a Szalaynak elküldöttön mindig autográf lehetett) hiányzik, ezért kapcsos zárójelben tüntettem föl. A levelekben előforduló neveket nem tudtam föloldani külön jegyzetekben, mert az argentínai, az észak-amerikai, New York-i és a francia-, németországi szereplőkhöz eligazításul semmiféle Magyarországon föllelhető lexikont vagy használható adattárat nem találtam. A legtöbb esetben a levelekből vagy azok szövegkörnyezetéből kiderül a külföldi szereplők kiléte is. A leveleket - egy-két mai helyesírás szerinti átírást leszámítva - betűhíven közöljük, bár egy-két túl személyes természetű közlést kihagytunk. A leveleket kiadásra előkészítő művészettörténész szerző és a kiadó együttesen hálásan megköszöni Zajtai Ernő úrnak a Szalay Lajossal, a 20. század egyik legnagyobb magyar rajzolóművészével folytatott levelezésének közlésre való átengedését, rendelkezésünkre bocsátását. E levélközleménnyel is közelebb juthatunk Szalay emberi, alkotói világához, egy magyar emigráns képzőművész sorsa alakulásán keresztül bepillantást nyerhetünk a vágyott művészeti közegbe és az emigráns lét jellemző helyzeteibe. 7 Zajtai Ernő levele Sümegi Györgynek, München, 2001. márc. 2. 396